 |
Nalini Singh: Feloldozás | |
| Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem 4. | ||
| Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni.
Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert. Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket. |
||
| Kiadó: Egmont-Hungary, Egmont Dark Soroza: Egy világ - két faj - állandó küzdelem #4 Eredeti cím: Mine To Possess Terjedelem: 400 oldal Kiadás éve: 2012 Fordította: Bottka Sándor Mátyás Borító: Puhafedeles Eredeti ár: 3.999 Ft |
Kedvenc rész: legfőképpen azok, amikben Dorian benne volt, de az is egy szép rész mikor Clay először dorombol, valamint a legvége, amikor Sascha felnéz a csillagok hálójára. Kedvenc szereplő(k): Lucas, Clay, Dorian, Judd, Szellem, Tamsyn, Sascha Főszereplő(k): Clay Bennett (DarkRiver leopárd) & Talyn Mckade (ember) Legutálatosabb szereplő: még mindig a sorozatgyilkos mentálok, illetve a Mentál Tanács Mélypont: az eleje indult be kicsit lassabban, de ezt sem nevezném mélypontnak Történet: bár szorosan kötődik az eddigi kötetekhez, mégis más, mint az eddigiek. Olyan, mintha egy fordulópont lenne a sorozatban és talán nem is az utolsó. Itt több olyan dolog is szerepel, illetve feltűnik, ami az előző részekben nem volt. Lentebb részletesen kifejtem. Borító: 5* |
|
Ez a történet most egészen más volt, mint ahogy azt megszokhattuk. Kezdeném a történetvezetéssel, amit leginkább J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sorozatához tudnék hasonlítani, de úgy, hogy közben Nalini stílusa továbbra is megmaradt. Itt már ugyanis nem csak a jelenlegi párról, Clay-ről és Talin-ról van szó, de persze továbbra is aktuális szerelmeseink vannak a középpontban, most azonban az előző kötetek párjai is több szerepet kapnak. Emellett pedig tovább folytatódnak és kezdenek elmélyülni az események, a hidegháború, ahogy Clay magában nevezi, ismét hallhatunk a Szellemről, aki még segít is a DarkRivereknek, valamint egy pár mondat erejáig megjelenik a Hálóelme gonosz ikertestvére, a Sötételme is.
Egy másik különbség az előző kötetekkel szemben, hogy itt a párosodás Clay és Tally között egyáltalán nem a testiségről szól, noha az szerves része, de a szex itt nem csak az élvezetekről szól, annál sokkal mélyebb jelentéssel bír, főleg Talin számára. Itt azonban a hangsúly mégis csak az érzelmeken és a bizalmon van, ráadásul mivel a két főszereplő már gyermekkorukban is ismerték egymást, sőt a legjobb barátok volt, ez az alakváltó rituálé náluk már akkor elkezdődött, természetesen még csak mentális síkon. Ez pedig abból következett, hogy egy alakváltó életében csak egyszer válasz magának párt. Bár az út, ami eddig a felismerésig vezette főhőseinket eléggé rögös és nyomasztó volt számukra, ennek ellenére ők ketten csakis egymásnak lettek teremtve.
Még egy picit visszatérnék Nalini stílusához, hiszen olyat tett ebben a kötetben, amit eddig még nem: elővezette a következő rész, a Szabadulás két főszereplőjének történetét. Dorian és leendő párja Ashaya is fontos szerepet kaptak már ebben a történetben is, melynek következtében meglehetősen sokat is szerepeltek az én nagy örömömre. :o)
Ha mind ez nem lenne elég, akkor az írónő rátesz még egy lapáttal és úgy mozgatja a szálakat, hogy a végén e két szereplőnk találkozzon is egymással, és meg is legyen az első benyomásuk a másikról.
Juj, már alig várom, hogy neki kezdjek. Egy látens leopárd és egy DNS-re specializálódott O-melntál. Érdekes és izgalmas lesz, efelől semmi kétségem. :o)
De ne csak a párokról és a szerelemről fecsegjek, mert nem csak erről szól a könyv és a sorozat. Ebben a részben volt nyomozás, illetve egy merénylet is, mely utóbbi talán alapjaiban rengeti meg a mentál világot.
A merényletről magáról nem sokat tudni, hiszen titokzatos szereplőnk, a Szellem, ez a rebellis mentál semmit nem bíz a véletlenre, így nagyon ügyelt arra, hogy ne derüljön ki róla semmi.
A nyomozás viszont meg fog oldódni, ezt elárulom. Olyan gyerekek tűnnek el, akik látszólag senkinek sem hiányoznak, de Tally egyik pártfogoltja is az eltűntek között van, így kerül majd újra kapcsolatba a lány Clay-jel, ahogy a fülszöveg is leírja. A nyomozásuk és a kutatásaik során pedig kiderül egy régen, látszólag elfeledett titok, fény derül az Elfeledettekre. Lehet emlékeztek rá, hogy a Borzongás értékelésében megemlítettem őket, és hogy kíváncsi vagyok rájuk. Nos, most bőven kaptam választ és hihetetlenül érdekesek. Nagyon örültem, Nalini ebben a részben írt róluk. :o)
Ami viszont a gyerekekkel történt az vérlázító és még így is gyilkolni támadt kedvem, hogy tudom, ez csak egy történet, de az anyai ösztönök most előbújtak belőlem az olvasás során. A DarkRiver, Judd és a Szellem viszont véget vetnek ennek a szörnyűségnek.
Én jóval később kezdtem el olvasni a kötetet, mint ahogy megjelent, így soha nem értettem, miért van úgy oda sok Psy-Changeling rajongó Clayért. Most már értem és én is akarok egy doromboló Clayt! Annyira aranyos és végtelenül türelmes volt Talinnel, de ami a legfontosabb, hogy olyan sok év után is hűséges volt hozzá, és végig őt védte és szerette.
Talin sem volt rossz karakter és nem is sorolnám az igazán idegesítő női karakterek közé annak ellenére sem, hogy néha kiakasztott. Megértem az érzéseit és a nézőpontjait, akkor is, ha nem mindennel értek egyet.
Amit pedig a végére tartogatott az írónő, ahogy megoldotta a betegségből adódó problémákat, az nagyon tetszett, még akkor is, ha így visszagondolva egyértelmű is volt.
Összességében nézve:
Bár elég nehezen indult számomra ez a kötet - ezért a 0,5* levonás -, mégis imádtam, s a kedvenceim között tartom számon. Rengeteg meglepetést tartogatott a számomra, és itt most nem csak a történetre gondolok, hanem az írónő új stílusára is: előző párok többet szerepelnek, következő kötet felvezetése stb.
Tényleg nem tudok jobbat , és kifejezőbbet mondani, minthogy Imádtam, nagy I-vel! :o)))
Ui.: Nekem is kell egy doromboló Clay!! :P
2013.11.19. - Kresley Cole: A sötétség démona
