Richelle Mead: Vámpírakadémia

	Richelle Mead: Vámpírakadémia
	Sorozat: Vámpírakadémia #1
	A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.
Kiadó: Agave Eredeti cím: Vampire Academy Terjedelem: 236 oldal Kiadás éve: 2009 Fordította: Farkas Veronika Borító: Puhafedeles Eredeti ár: 2.680 Ft	Kedvenc rész: a vége, mikor elrabolják Lissát és a megmentésére sietnek Kedvenc szereplő(k): Rose, bár néha nyakon bírnám csapni, Dmitrij, Christian Legutálatosabb szereplő: Mia, Victor, Natalja Mélypont: Lissa depressziós jelenetei, annyira szerencsétlen sokszor, ráadásul rengetget nyafog is. Néháa őt is szívesen nyakon csaptam volna, hogy térjen már észhez. Történet: annak ellenére, hogy vámpírokról szól, mégis egyedi és fantasztikus. Nem is tudnám egyik eddig általam olvasott sorozathoz vagy könyvhöz sem hasonlítani. Kicsit romantikus, kicsit akciós, kicsit fantasy. Borító: 3*

Már egyszer elolvastam a könyvet úgy 1 éve, de mivel hamarosan jön a belőle készült film, újraolvastam, mert rájöttem, hogy a fő szálon kívül nem is nagyon emlékszem már rá. Bár olvasás közben mindig beugrott, hogy mi fog következni, mégis ugyanannyira izgalmas volt, mintha most olvasnám először.

Az írónő rögtön belevág a dolgok sűrűjébe, s nem hagy túl sok választás az olvasójának, mint hogy vele tartson. Ám a történet kezdete nem emiatt volt zavaros, hanem az ezzel a világfelépítéssel járó különös fogalmak megmagyarázásának hiánya miatt. Természetesen útközben szépen kiderülget, mi mit is jelent, illetve mi miért van, de addig is kicsit nehezebben, illetve lassabban megy az olvasás. Ilyen volt az a 3 fogalom is, ami mindig visszatért a könyvben és fontos is volt: mora, dampyr és striga.

Második olvasatra mindez már nem jelentett problémát a számomra.

A morák a jó vámpírok, akik ki tudnak menni a napfényre, vért is isznak, de emellett mást is esznek. Mágikus erejük is van, mely a négy elem valamelyikéből fakad, ez egyéntől függ, hogy melyik. Vannak közöttük főnemesek és "hétköznapi" vámpírok is.

Ebből következik, hogy vannak rossz vámpírok is, ők a strigák, akik a kallszikus értelemben vett vámpírok: nem bírják a napfényt, vérrel táplálkoznak és nagyon nehéz őket megölni, gyakorlatilag halhatatlan élőholtak, akiknek semmiféle mágikus képességük nincs, cserébe viszont rettentően erősek és gyorsak. A morák úgy válhatnak azzá, ha valakit a haláláig kiisznak (kivéreztetnek), a dampyrok és az eberek pedig úgy, ha striga vért isznak. Ha egy mora átváltozik, akkor elveszíti a mágikus képességeit.

Az utolsók pedig a dampyrok, akik a morák testőrei. Régebben az emberek és a morák gyermekei voltak, manapság már inkább csak a dampyrok és a morák gyermekei. Eléggé zavaros volt, hogy mi hogy is van velük kapcsolatban. Az biztos, hogy dampyr és dampyr nem képes utódot nemzeni, csak is a morák és a dampyrok. Nagyon kevés közülük a lány testőr, mivel a legtöbb dampyr nő inkább a gyereknevelést választja.

Rose is dampyr, és mint az gondolható, ő a testőrködést választotta, pontosabban nem is volt igazán választása, és még nem is igazi testőr, csak tanonc. A Szent Vlagyimir Akadémiában tanul Montanaban és Lissa a legjobb barátnője, aki egy mora, ráadásul hercegnő, mivel ő a családjának utolsó élő tagja. Kettejük kapcsolata elejében nagyon zavaros, de nagyon szoros is. Rose, ha végzett az akadémián, majd Lissa testőre szeretne lenni, hiszen nála jobban senki nem tudná jobban megvédeni. A kettejük között kialakult kapcsolat és kötődés a legritkább, szinte már legendába illő, de nem lövöm le a poént. Annyit viszont elmondok, hogy engem lenyűgözött és Mead tényleg egyedit alkotott ezzel a sorozatával, legalábbis amit az első kötetből le tudtam szűrni.

Ahogy már írtam, maga a történet nagyon izgalmas és érdekes, s noha ismét egy vámpíros sorozatról van szó, mégsem az a mostanában szokványos nyáladzós fajta, ez az első rész nem erről szólt, hogy a többi kötet milyen lesz, azt nem tudom, de az már most biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot és végig is szeretném olvasni.

Néhány mondat a főbb szereplőkről:

Rose Hathaway: bár nagyobb a kötelességtudata, mint a korabeli dampyr testőrtanonc társainak, olykor igen ráfért volna egy pofon a viselkedése miatt. Ő Lissa legjobb barátnője és nagyon vigyáz is rá, mégis néha ő ártott neki és itt most a christianes szarkavarászására gondolok. Kemény, fasza csaj benyomását akarja kelteni magáról, de időnként ez már túl sok volt és inkább a gyerekességbe csapott át. Nem tartozik a nagyon kedvenc karaktereim közé, de azért mégis szimpatikus a fent felsoroltak ellenére is, főleg a Lissával kialakult mély barátságuk miatt. Az egész könyv az ő szemszögéből van bemutatva E/1-ben, gondolom az egész sorozat is. Kíváncsi vagyok, mennyit fog fejlődni a hatodik kötetig.

Vasilisa (Lissa) Dragomir: nagyon kedves és jó szándékú, de nagyon esetlen. Olyan tipikusan megmentésre szoruló karakter, ráadásul még hercegnő is, csak hogy tetézzük a dolgot. A diplomáciai játékok teljesen kikészítik, amitől csak még depressziósabb lesz, mint eddig volt. Ezek alapján nem is lenne olyan túl érdekes karakter, ám egy nagyon ritka, már-már teljesen elfeledett szuperképessége van, ami miatt mégis csak kíváncsi lettem rá (nagyon hamar meg fogok öregedni, ha továbbra is ennyit kíváncsiskodom), s mint az kiderül, mégsem olyan szerencsétlen, mint amilyennek elsőre tűnik.

Dmitrij Belikov: egy dampyr testőr, akit Lissa mellé fognak beosztani, és aki Rose-t fogja külön órákon tanítani, hogy behozza a két éves lemaradását, amit kihagyott az iskolából. A gyermekkorában történtek miatt és a munkája miatt is eléggé zárkózott, de beleszeret Rose-ba. Nagyon várom, hogy megtudjam, mi lesz velük a további kötetekben. Szurkolok nekik!

Christian Ozera: egy mora fiú, aki Rose-zal és Lissával egy idős. Tehát egy főnemesi családból származó vámpír, akár csak Vasilisa hercegnő, de mivel a szülei strigává változtak, ez megbélyegezte az egész Ozera családot, legfőképpen a fiút, ami miatt gyakorlatilag levegőnek nézik. Szintén zárkózott karakter, aki a gúny és a megvetés álarca mögé rejtőzik. Ám ahogy az valahol várható volt, Lissa beleszeret, az érzés pedig kölcsönön lesz. A hercegnő és a rosszfiú esete…

Sonja Karp tanárnő: ugyanolyan különleges képessége van, mint Lissának. A tanárnő konkrétan nem szerepel a történetben, csak a többi szereplő visszaemlékezéseiből, illetve elmondásaiból ismerhetjük meg. Ez a különös képesség lelkileg minden személyt, aki birtokolja kikészít, így Sonját is, aki emiatt, hogy nyugta legyen és megszabadulhasson tőle, inkább strigává változik. Ő is egy számomra érdekes karakter és remélem még lesz róla szó a továbbiakban, esetleg szerepelni is fog, bár kicsit kételkedem benne.

Mia: egy nem nemesi származású mora, aki viszont annak akar látszani, aminek érdekében képes bárkin és bármin keresztül gázolni, ha az érdekei azt kívánják. Rendkívül ellenszenves karakter, de túlélő típus. Róla és a főnemesi sarjak iskolán belüli kis harcairól az én gimis éveim jutottak az eszembe. Ott dettó ugyanez volt, csak mi nem voltunk vámpírok. Már akkor is utáltam, és ez a mai napig nem változott…

Mason: számomra semleges karakter, de mégis úgy gondolom, hogy hangsúlyos szereplő, mivel szerelmes Rose-ba. Ő is egy dampyr testőrtanonc, bár olyan nagyon sokat nem szerepel, mégis ebben a néhány jelenetben is voltak fontos elejtett mondatai.

Natlaja Daskov: Lissa unokatestvére, aki egy eléggé szerény és jó természetű lány, de szörnyen befolyásolható, minek következtében sajnos ki is használják, ráadásul a saját apja. Nagyon tragikus és sajnáltam szegénykét.

Viktor Daskov herceg: Natalja apja, Lissa nagybátyja. Egy nagyon ritka és halálos betegségben szenved. Mikor rájön, hogy Lissa meg tudja őt gyógyítani, akkor nem átalkodik elrabolni a saját unokahúgát, és felhasználni hozzá minden illegális eszközt. Ennek eléréséhez még a saját lányát is képes feláldozni. Undorító egy alak. Biztos vagyok benne, hogy még fel fog bukkanni a további kötetekben is.

Mint fentebb említettem, már készül a könyv alapján a film is, a szereplőgárda pedig már régen összeállt. Nézzünk néhány szereplőt, hogy kit ki fog alakítani. Megjegyzem, hogy talán Dmitrij kivételével senki még csak nem is közelít az elképzeléseimhez. Lissa pedig… nos, találhattak volna jobbat is. Ez van. 

Rose Hathaway: Zoey Deutch
Vasilisa (Lissa) Dragomir: Lucy Fry
Dmitrij Belikov: Danila Kozlovsky
Christian Ozera: Dominic Sherwood
Viktor Daskov: Gabriel Byrne
Natalja Daskov: Sarah Hyland
Mia Rinaldi: Sami Gayle
Mason Ashford: Dominic Monaghan
Kirova igazgatónő: Olga Kurylenko
Jesse Zeklos: Ashley Charles
Tatjana királynő: Joely Richardson
Aaron Drozdov: Edward Holcraft
Sonya Karp: Claire Foy

Trailer: nekem nem tetszik, mert konkrétan nem mutat semmit annak, aki nem olvasta a könyvet. Ez alapján nem rohannék a moziba, hogy megnézzem. Azért reménykedem benne, hogy a film jobb lesz. :o)

Fülszöveg és összegzés:

Ez alapján nem olvastam voltam. Legelőször is csak azért tettem, mert a molyon láttam, hogy mennyien odáig vannak érte meg vissza. Valóban nem rossz, de úgy érzem, én még messze állok a rajongástól… mindenesetre, ahogy azt már szintén írtam, folytatni fogom a sorozatot.

Saját készítésű háttérképem (jobb klikk > megnyitás új ablakban = teljes méret :o))

1024*768 px

Read More

Cassandra Clare: Csontváros

Fülszöveg:

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.

Read More

Cat Ptrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem

Fülszöveg:

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Read More

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Fülszöveg:

A 17 éves Cas Lowood szokatlan hivatást választ: halottakat öl.

Így tett az apja is, míg el nem pusztította egy kegyetlen kísértet. Cas apja rejtélyes fegyverével, az athaméval együtt a rendkívüli képességet is örökölte, ezért mozgalmas életmódra rendezkedik be boszorkánykodással foglalkozó mamájával és Tybalttal, a szellemek jelenlétét megérző macskával együtt. A fiú a helyi mendemondákat és a titokzatos események hírét követve nyomoz az élőkre veszedelmes, vérszomjas és bosszúálló holtak után, hogy ártalmatlanná tegye őket.

Így érkeznek meg egy kisvárosba, ahol a vérbe öltözött Anna szedi áldozatait. Cas azt hiszi, szokványos esettel áll szemben. Csakhogy a több évtizeddel ezelőtt meggyilkolt, hófehér, vérrel pettyezett csipkeruhában kísértő, örökké 16 éves Anna senkinek sem kegyelmez, aki átlépi egykori otthona, a régi, elhagyott és elátkozott ház küszöbét…

Read More

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Fülszöveg

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Read More

Rachel Vincent: Sikoltók 1. - Lélektolvajok

Fülszöveg:

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…

„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát – mert ez természetesen vitatható tett lett volna –, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”

Read More