Karen Marie Moning: Álom és Valóság Idézetek

– Ó, istenem, a Nagyúr még többet hozott át, amíg nem voltam itt, ugye? Sokkal többet.

– Igen – bólintott Barrons. – De nem a LaRuhe utcában lévő kapun át. Biztos felépített egy új portált valahol máshol. El akartam mondani, hogy a dolment és a raktárt lerombolták. Úgy néz ki, mintha lebombázták volna.

(…)

– Tudom. V'lane tette értem – jegyeztem meg szórakozottan.

Egy pillanatra csend borult ránk. Odanéztem, és esküszöm, hogy gőz gomolygott kifelé Barrons fülén.

Read More

Karen Marie Moning: Álom és valóság - Idézetek

– Azt hallottam, hogy nincsenek férfi sidhe-látók.

– Hol hallotta?

– Valahol.

– És melyikkel kapcsolatban vannak kétségei, Ms. Lane?

– Hogy érti ezt?

– Abban kételkedik, hogy látom a tündéreket, vagy hogy férfi vagyok? Azt hiszem, az elsővel kapcsolatban már meggyőztem, talán a másodikkal kapcsolatban oszlassam el a kétségeit? – Az öve felé nyúlt.

– Ó, kérem. – A szemem forgattam. – Maga balkezes, Barrons.

– Touché, Ms. Lane – morogta.

Read More

Karen Marie Moning: Keserű ébredés - Idézetek

A harcon kívül mindent kizártam a fejemből, és küzdöttem.

Küzdöttem a nővéremért, aki egyedül halt meg egy sikátorban. Küzdöttem a nőért, akinek a szépségét elszívta a Szürke Ember, amíg én sült krumplit falatoztam, és azért a nőért is, akit két napja ölt meg, amíg én tehetetlenül, döbbenten figyeltem. Küzdöttem azokért, akiket a Sokszájú Valami ölt meg.

Küzdöttem a kiszáradt emberi bőrdarabokért, amelyeket a szél görgetett végig a Collins Street és a Larkspur Lane közötti elhagyott utcákon. Talán még O'Bannion néhány emberéért is. És küzdöttem azért a huszonkét éves fiatal nőért, aki úgy érkezett Dublinba, hogy egész biztosan tudta, ki ő, de akinek már fogalma sem volt arról, honnan jött, hová megy, és akinek épp most törött le a harmadik rózsaszín körme!

Az alabástrom lándzsahegy szinte szent fénnyel ragyogott a kezemben, ahogy lebuktam, megpördültem, ütöttem és szúrtam. Éreztem, hogy valaki más lettem, és ez jó érzés volt. Egyszer megpillantottam Barrons döbbent arcát, és tudtam, hogy ha ő így néz rám, akkor tényleg van mit nézni rajtam. Úgy éreztem, érdemes engem nézni. Úgy éreztem magam, mint egy jól felépített, olajozott gépezet, amelynek egyetlen életcélja van: tündéreket ölni.

Jókat, rosszakat. Valamennyit.

És ezt is tettem: irtottam a tündéreket, egyiket a másik után. Lebukik, üt, szúr. Megpördül, üt, szúr. Úgy hullottak, mint a legyek. A lándzsa valódi méreg volt számukra, és valami furcsa, jó érzés öntött el, hogy látom őket meghalni.

Read More

Karen Marie Moning: Keserű ébredés - Idézetek

– Maradjon itt egy percre. – Barrons a vállamra tette a kezét, megállított a járdán, aztán az utca közepére ment. Ismét a régi önmaga volt: több teret foglalt el, mint amennyi járt volna neki. Ő is átöltözött, kifakult farmert, fekete pólót és régi, fekete csizmát húzott. Most először láttam ilyen... nos, hozzá képest pórias öltözetben. Kemény, izmos teste elképesztő volt, már ha valaki erre a típusra bukik. Hál' istennek nem az én zsánerem. Olyan volt, mintha egy erős, cserkésző fekete párducot látnék, amelynek a pofája habzik a vértől, és utcai ruhát visel. Nagyon különös.

Read More

Karen marie Moning: Keserű Ébredés - Mac 1.0 és 2.0

Bár még csak két hét telt el azóta, hogy eltévedtem az elhagyott városrész hátborzongató, kihalt utcáin, mégis úgy éreztem, mintha egy másik életben történt volna.

Talán így is volt.

Az a Mac, aki akkor egy nő kinyújtott karját követve a kihalt környékre tévedt, bombázó volt: széles szárú, rózsaszín vászon csípőnadrágot viselt, selyemszegélyű rózsaszín pólót, kedvenc ezüstszínű szandálját, és hozzáillő ezüst kiegészítőket. Hosszú, gyönyörű szőke haját magasan a feje tetején lófarokba fogta, ami minden egyes ruganyos, fiatalos lépésnél a hátát súrolta.

Ennek a Macnek vállig érő, fekete haja van: így jobban elrejtőzhet a Mac 1.0-ás verzióját üldöző szörnyek elől. Fekete farmert és pólót visel: ez előnyösebb, ha esetleg vér szennyezi a ruháját. Rózsaszínre festett manikűrözött lábkörmeit sportcipő rejti: jobb, ha ebben fut az életéért. Színtelen öltözetét egy hatalmas fekete dzseki egészíti ki, amelyet a bejárati ajtó melletti fogasról emelt el indulás előtt: ez jobban elrejti a harminccentis lándzsát, amelyet a

farmerja derekába tűzött (a hegyét fóliába csomagolta). Gondosan összeválogatott öltözékének ez az egyetlen ezüst kiegészítője.

A hátsó zsebébe és a kabátja alá zseblámpákat rejtett.

Korábbi energikus, szinte szárnyaló járása már a múlté. Mac 2.0 határozottan és céltudatosan lépdel, lába erősen a talajhoz tapad.

Read More

Karen Marie Moning: Keserű ébredés - Idézetek

– Cruce karperece. Réges-régen készült az egyik nagyra becsült halandó ágyasa számára. Egyfajta védelmet biztosít sok Unseelie és... más kellemetlen dolgok ellen.

– És mi a helyzet a Seelie-kkel? Ellenük is védelmet biztosít?

Megrázta rettentően gyönyörű fejét.

Egy percig elgondolkodtam.

Read More

Karen Marie Moning: Keserű ébredés - V'lane

Még ma sem tudom leírni V'lane, a Tuatha Dé Danaan hercegének külsejét, azok után sem, amiket láttam. Vannak olyan dolgok, amelyek egyszerűen túl lehengerlőek ahhoz, hogy szavakba lehessen őket önteni. Képzeljenek el egy magas, hatalmas arkangyalt, aki félelmetesen férfias és rettentően gyönyörű. Aztán színezzék át a gesztenye, a bronz és az arany legpompásabb árnyalataival, amilyet csak el tudnak képzelni. Csillogó, fahéjszínű dús haját bearanyozza a napfény, és képzeljenek el hozzá bársonyos barna bőrt és folyékony borostyánsárga szemet, amelybe egy csipet olvasztott arany vegyül. Ennél jobb leírással nem szolgálhatok.

Kimondhatatlanul gyönyörű tündér volt.

Read More

Karen Marie Moning: Keserű ébredés - Barrons

Ragadozószerű pillantással tanulmányozott, tetőtől talpig szemügyre vett. Én is ugyanezt tettem. Ez a férfi nemcsak elfoglalt egy helyet a térben, de be is töltötte azt. A helyiség korábban könyvekkel volt tele, most meg vele. Harminc körüli, kb. 190 centiméter magas férfi volt: sötét haj, aranyló bőr, sötét szempár, határozott, finom metszésű vonások. A nemzetiségét sem tudtam jobban megállapítani, mint az akcentusát: európai lehetett valami mediterrán beütéssel, vagy talán némi cigányvér csörgedezett az ereiben. Elegáns, sötétszürke olasz öltönyt, ropogós, fehér inget és diszkrét mintás nyakkendőt viselt. Nem nevezném jóképűnek. Az túl enyhe kifejezés lenne. Nagyon erőteljes férfias kisugárzása volt, nagyon szexisnek és vonzónak találtam. Mindent elsöprő érzékiség sugárzott a sötét szeméből, a telt ajkából, abból, ahogy állt. Az a fajta férfi volt, akivel soha, de soha nem flörtölnék.

Read More