Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel

Fülszöveg:

"Ki a fene maga?

Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.

Egy senki."

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.

A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.

Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.

Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?

Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V'lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben!

Kövesd Mac kalandjait immár a Cor Leonis Kiadóval!

 

Minél előrébb haladunk az eseményekben, minél közelebb kerülünk a végéhez, annál jobban beleszeretek a sorozatba és annál nehezebb róla írni bármit is. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de most úgy érzem, hogy annyira szeretem a Tündérkrónikákat, hogy nem tudok róla írni. Teljesen a rabja lettem…

Ott hagytuk abba, hogy az emberek és tündérek világát elválasztó falak a Nagyúr, Darroc jóvoltából leomlanak, az Unseeliek kiszabadulnak börtöneikből, Mac-et pedig egy templomban elfogják az Unseelie hercegek (csak 3 a 4-ből vagy mégsem?) és Pri-yat csinálnak belőle. Gyakorlatilag elveszti emberi mivoltát és csak a szexre tud gondolni és csak a tündérekkel, vagyis a tündérek szexrabszolgája lesz. Teljesen kiforgatják önmagából, míg már csak egy nyüszítő csont és bőr kupac nem lesz, aki gondolkodni sem képes. Mi lesz akkor Mac-kel? Ki fogja megmenteni? (Mázli, hogy erre a könyvre már nem kellett várnom, csak leemelni a polcról, hogy olvassam :P)

Dani menti meg, még mielőtt a tündérek elteleportálhatnának vele és egyenesen az apátságba viszi. Mivel Mac magatehetetlen, így az első két fejezetet a szemtelen tinédzser szemszögéből olvashatjuk. Nem volt rossz megoldás Karentől, csak nagyon szokatlan és nekem nagyon éles váltás volt 3 kötetnyi Mac szemszög után egy 14 éves, öntelt tinédzser szemén keresztül nézni az eseményeket. Ettől függetlenül Dani még mindig szimpatikus, főleg azért, mert ő szereti MacKaylat. Úgy tekint rá, mint egy nagytestvérre, mintha egy család lennének.

Rowena még továbbra is egy rohadék. Bocsánat, de egyszerűen annyira utálatos Mac-kel még így is, hogy az valami vérlázító. Végül Barrons elviszi Mackalyát és visszahozza a lányt a Pri-ya létből. Ezek a jelentek nagyon meghatóak (bocs Barrons, de ez az igazság).

Jericho egy egész szobát „kitapétáz” Mac-nek a családjáról készült fotókkal, azokat a zenéket hallgattatja vele, amiket régebben is hallgatott, még karácsonyt is csinál a lánynak!

Barrons kitartása és Mac erős akarata végül meghozza a gyümölcsét, mert visszatértnek az emlékei, hogy ki ő és mi történt. Azonban mégsem az lesz, mint aki régebben volt. Ebben a kötetben már Mac 4.0-s verzióját láthatjuk, aki már mintha nem is lenne ember. De akkor mi? Megváltozott. De milyen irányban? Erre senki nem tudja egyelőre a választ, csak talán V’lane, de ő meg nem mond semmi konkrétat, csak titokzatoskodik, ahogy szokott.

Ha már szóba került a Seelie herceg… ismét sokat szerepel ebben a kötetben is, de egy idő után, eltűnik és senki se tudja, hol van. Mac egyszer hívja őt a tiltott könyvtárnál, de az ottani védőmágia annyira bántja V’lanet, hogy elmegy és utána vissza sem tér.
De előtte még beszél néhányszor MacKaylával és megmutatja neki, hogy megvédi a szüleit és a lány szeretett városát, Ashfordot is. Valamint az is kiderül, hogy mi is ez a „hatalmi harc” Barrons és V’lane között. A herceg félt JZB-től, és az is kiderül miért.

Mac és Rowena is hatalmi harcot folytat, mert Mac szeretné vezetni a sidhe-látókat, mivel Rowena nem hagyja, hogy az örökségüknek megfelelően harcoljanak az emberekért, hanem rejtőzködésre kényszeríti őket. Szegény MacKayla próbál érvelni, de az a gonosz boszorkány bizonyul a jobb politikusnak. Végül egyezséget kötnek, hogy együttes erővel vezetik a sidhe-látókat, akik meg is kezdik a kutatást, begyűjtést, fegyverkészítést stb. Elkezdik végezni a dolgukat, azt, amire születtek. Igyekeznek végre megvédeni az embereket. Éppen ideje, hiszen már így is 2 milliárd ember veszette életét a falak leomlása óta.

Mac összefut Jayne felügyelővel is, aki – hála Macnek – ismeri az Unseelie hús evésével járó előnyöket és következményeket, így az embereivel is etet, hogy több esélyük legyen felvenni a harcot a sötét tündérekkel, valamint a gyerekekkel, hogy el tudjanak rejtőzni a gonosz tündérek elől. Ráadásul rájöttek, hogy hogyan tudják elfogni és fogva tartani a tündéreket, így most a Garda emberei az utcákat járják és igyekeznek megvédeni a túlélőket az Unseeliektől.

A Sinsar Dubh is ismét felbukkan, de csak játszadozik Mac-kel. Még mindig fogalma sincs, hogyan tudná elfogni és megállítani ezt a több, mint egy millió évvel ezelőtt írt sötét tündér relikviát.

Ami még nekem furcsa volt a könyvben az a Chester’s, a klubb, amit Rhyodan vezet. Majd meglátjátok, miért, de nekem azért elkerekedett a szemem. És itt újra felbukkan az „álmodozó tekintetű srác”. Ki ő? Az már biztos, hogy nem ember.

És a vége…

Így nem lehet vége egy könyvnek! Főleg nem ennek a könyvnek! Most áldom az eszem, hogy addig nem akartam elolvasni a meglévő köteteket, míg az 5. meg nem jelenik és a polcomon nincs az összes egyben, hogy végig tudjam olvasni. Most foghatnám a fejem és gondolkodhatnék, hogy hogyan tovább. Mi történik Mackel? Ki az a halott férfi? Hogyan jut ki a lány a tükörbirodalmakból?

Nagyon ajánlom Moningnak, hogy az 5. könyvben minden – na jó, majdnem minden – kérdésemre választ kapjak, mert ez a befejezés…

Szereplők:

Mac: hatalmas fejlődésen ment keresztül az első rész, a Keserű ébredés óta, mikor is a nővére halála után Dublinba utazott és először tette be a lábát az országba. Azóta megtanult lopni, csalni, hazudni és még gyilkolni is, hogy életben maradhasson és hogy kideríthesse, mi is folyik itt tulajdonképpen, miért kellett meghalni a nővérének és ki ő maga valójában. Véleményem szerint nagyon kevés az olyan karakter, amely egyáltalán fejlődőképes, nem hogy ilyen rövid idő alatt, hiszen MacKaylán már az első kötet végén látszott, hogy fejlődik, illetve fejlődni fog. Mac 1.0 verziójától eljutott a Mac 4.0 verzióig, és ez az út igazán rögös volt a lánynak, és még koránt sincs vége…

Barrons: egyre titokzatosabb, de mégis, mintha egyre jobban megismerhetnénk, egyre közelebb kerülnénk hozzá Mac által, aztán mikor már úgy gondolja a kedves olvasó, hogy mindjárt megtudja ki ő és mi motiválja, vagy hogy mik az érzései jön egy újabb csavar és kiderül, hogy végig tévúton járt, mert semmit nem tud(t)unk róla.

V’Lane: Szintén titokzatoskodik, de úgy tűnik, hogy valóban kedveli Mac-et, ugyanis megvédi a szüleit és a városát. Teljesen megtisztítja az árnyaktól és még el is viszi a lányt, hogy láthassa Ashfordot és a szüleit. Egyre szimpatikusabb a számomra. :)

Dani: egy 13-14 éves lány, aki korán árvaságra jutott, és akit soha nem szeretett igazán senki, így igazából nem is hibáztatom, amiért öntelt, mivel semmi és senki nem maradt neki, íga nem is számíthatott igazán senkire saját magán kívül. Ez úgy gondolom, nála egy védekező reflex, hogy nem akar igazán közel kerülni senkihez. Csak talán Mac-hez, mert ő nem úgy bánik vele, mint egy taknyos kölyökkel, hanem mint egy kistestvérrel, akit tanítania kell.

Rowena: mint az a fentiekből kiderült, még mindig nem csípem szegényt, és van egy olyan érzésem, hogy nem is fogom soha. Bár most muszáj kihangsúlyoznom, hogy Moningnál soha nem lehet tudni semmit. Majd a Finishben derül ki minden. ;) Vagy mégsem minden? XD

Unseelie király: még mindig nem került elő, de gyanítom mégis ő van a háttérben és ő mozgatja a szálakat. Kíváncsi vagyok, vajon az Új nap virradban végre előjön-e?

Összegezve:

Most inkább egy jó tanácsot adnék összegzés helyett:

Akinek még nincs meg az 5. rész, az sürgősen szerezze be, és csak az után kezdje el olvasni a 4.-et, mert utána rögtön el kell kezdeni az Új nap virradot. Én még olvastam volna tovább a Rossz hold kelt felt, de látom, hogy „itt” vége. Utána már csak Mac Glosszáriuma van. Nincs tovább. Tehát igen, igen csak elkerekedett a szemem, hogy itt van vége ennek a résznek! O.O

A végén található receptek nem is tűntek olyan rossznak. Tuti ki fogom próbálni! XD Csak mondjuk Unseelie hús helyett én csirkehúst fogok használni, mert sajnos – vagy inkább nem? – sötét tündér husit nem tudok beszerezni. :D

 

Kiadó: Cor Leonis

Sorozat: Tündérkrónikák

Terjedelem: 400 oldal

Kiadás éve: 2012

Fordította: Laskay Ildikó

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 2.980 Ft

A sorozat további részei:
1. Keserű ébredés
2. Álom és valóság
3. A hajnalra várva
4. Rossz hold kelt fel
5. Új nap virrad