2013. november 30., szombat

Kresley Cole: Halhatatlanok alkonyat után

Mindig is nagyon tetszettek az üveglencsés ékszerek, de nekem sose sikerült, mert mindig buborékos lett. Na de most! Imádom Kresley Cole Immortals After Dark c. sorozatát, ráadásul az ékszereket is, hobbi szinten szoktam is csinálni magamnak, és most ezek a legújabb alkotásaim. Na jó a kulcstartó nem ékszer, de olyan jól nézett ki a fejemben, a valóságban meg még annál is szebb. :D

Ti mennyire szeretitek ezt a sorozatot? Arra gondoltam, hogy még csak holnap kezdődik a december így talán beleférne egy gyors "játék" még karácsony előtt, hogy odaérjen a fa alá. Igen, ez a két szépség lenne a nyeremény, de nem tudom, mennyire lenne rá igény. Azt tudom, hogy külföldön nagyon népszerűségnek örvend a sorozat, az itthoni ismerőseim között is ismerek olyat, akik szeretik, de mégse tudom felmérni, hogy mennyire is kedvelik hazánkban ezt a sorozatot. Tehát várom a véleményeteket. :)
Azt, hogy a játék milyen lenne, még nem találtam ki, viszont most lesz egy kitételem: mivel sok csomagot fogok most postázni, csak azoknak tudnám elküldeni, akiknek van magyarországi postacíme,  ahol valaki át is tudja venni a csomagot, mivel külföldre nagyon drága a postázás. Sokat gondolkodtam ezen, de most nem engedhetem meg magamnak, hogy külföldre is küldjek csomagot, még ha kicsi, akkor sem. :(


Várom a véleményeteket a sorozattal kapcsolatban, illetve arról, hogy mennyi kedvetek van egy játékhoz. ;)

2013. november 19., kedd

Csend és merengés - Hogyan tovább?

Kicsit ömlengős poszt következik. Nem szoktam a magánéletemről a blogon beszélni, vagy a "fészen" kiplakátolni, de most kikívánkozik belőlem, gondolom azért, hogy így is oldjam a hónapok alatt felgyülemlett feszültséget a lelkemben. Akit érdekel elolvassa, akit nem, annak csak annyit, hogy nem zárom be a blogot, csak átalakul és kevesebb értékelést olvashat, annál több locsogást könyvekről, és más hobbimról, amik egy része a könyvekhez fog kapcsolódni.

És akkor lássuk bővebben.

Néhányotoknak talán feltűnt, hogy már 1,5 hónapja nem csináltam semmit a blogon, "eltűntem".
Az igazság azonban az, hogy most kicsit túl sok minden jött össze a magánéletemben is, a könyves életemben is - mert mikor olvasunk olyan, mintha valaki más életet élnénk.
Lényeg a lényeg, hogy kicsit magamba szálltam és rájöttem, hogy 
  1. nem tudok írni: túl sok a szóismétlés, van hogy ötletem sincs, mit írjak egy könyvről, de azért írok, ami viszont nekem nem tetszik. Sokszor felmerült bennem, hogy jó amit írok? Gondolok itt a fogalmazásra, veszi-e hasznát egyáltalán valaki. Ezek főleg akkor jönnek elő, mikor erről szóló bejegyzéseket olvasok, mert egy-egy résznél van, hogy magamra ismerek, viszont fogalmam sincs, hogyan változtathatnék rajta. Szeretnék jó lenni abban, amit csinálok - még ha csak hobbi, akkor is -, de még azt sem tudom, most milyen szinten állok és így nehéz.
  2. Amit fent röviden említettem: még mindig örömömet lelem a blogolásban, ezért semmiféleképpen sem akarom bezárni, de talán kicsit átalakul, mert az elmúlt években észrevettem, hogy nagyon sokat változtam/változok, ezért mindig kitalálok valami újat, ami leköt, és így az olvasástól veszi el az időmet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a továbbiakban nem fogok értékeléseket írni, de talán nem minden könyvről, amit olvastam. 
Fogalmam sincs mit is kezdjek magammal, tiszta ideggombóc vagyok néhány hónapja a fent említettek miatt is, közben vészesen közeledik a vizsgaidőszak, illetve a záróvizsga és úgy érzem semmit nem tudok, annak ellenére, hogy rengetget tanulok és készülök rájuk. Majd nesze sánta itt egy púp alapon egy számomra és a családom számára nagyon kedves személy lebetegedett. Szerencsére úgy néz ki helyre jön, de az a majd két hét, amit várakozással töltöttünk el iszonyatos volt.

De hogy ne csak siránkozzak, jó dolgok is történnek velem, igaz apróságok, de én mindennek örülök, akár csak egy köszönömnek a fáradozásaimért. Az egyik ilyen kis apróság például a helyi kis "nyomdában" történt velem, amikor elmentem a karácsonyra szánt könyvjelzőket elkészíttetni. Ismerjük már egymást régen, mivel majdnem minden évben csináltatok velük egy Green Day naptárat a húgomnak szülinapjára, így már úgy köszöntöttek, hogy  "Megint naptár? Most milyet :)"
Közben persze jöttek mentek az emberek, akinek csak 1-1 fénymásolás kellett vagy egyéb apróság, így egy egész délelőttöt ott töltöttem, közben pedig jót beszélgettünk és nagyon aranyosak voltak. :) Még egó simit is kaptam. :P Mindig tetszenekik a munkáim, ha pedig valami hiba van benne, akkor mindig elmondják, hogy hogy javítsam ki, nem hurrognak le érte.

Szóval közben már készülök a karácsonyra is - már 1 hónapja - mivel most már nem tudjuk, hogy mikor fogunk vizsgázni, pontosítok: mikor miből, mert azért vannak fokozatok a tantárgyak nehézségei között, de ezt már szerintem mindenki megtapasztalta. Szóval halmokban állnak a félkész-kész ajándékok, lassan szerzem befele a csomagoló anyagokat, borítékokat és hamarosan a címeket is. :)


Nem is lett olyan hosszú a poszt, mint gondoltam, de nagyon jól esett kiírni magamból. A blogolás mint terápiás eszköz tényleg beválik. ;)

Végezetül pedig mutatok nektek néhány kész kis szettet, amiket nem rég készíett/ett/em. :) Imádom őket, annál is szebbek, mint gondoltam, hogy lesznek. A képekre kattintva nagyobb méretben is megnézhetitek őket. :)