Laurell K. Hamilton: A nevető holttest

Fülszöveg:

Anita Blake visszatér!

A város legdögösebb vámpírvadászának és halottkeltőjének még mindig nincs pasija, de problémája annál több. Először visszautasítja egy gazdag és befolyásos üzletember felkérését, hogy támasszon fel egy háromszáz éves holttestet. Nagy hiba. Aztán magára haragítja a valaha élt egyik leghatalmasabb vudu papnőt. Ez még nagyobb hibának bizonyul. Ha mindez nem lenne elég, Anita belekeveredik egy véres gyilkosságsorozatba is, melynek titokzatos elkövetője a békés kertvárosokban lakó családokat veszi célba. Lehet, hogy minden mindennel összefügg? Anitának minél előbb meg kell oldania a rejtélyt, ha nem akar újabb ártatlan áldozatokat. És kénytelen ellenállni a város új vámpírura, Jean-Claude csábításának is, különben mindörökre búcsút mondhat a lelkének.

Úgy érzem, hogy új kedvenc sorozatom lett. :o)

Ebben a könyvben három szálon fut a cselekmény, de a végén összetalálkoznak, s kiderül, hogy minden mindennel összefügg.

Az első szál, amivel a kötet is indul egy halottkeltés megbízással kezdődik. No de nem akármilyen halottat, hanem egy kb. 300 éves hullát kellene Anitának feltámasztania, ami már emberáldozatot és nem egy csirke vagy kecske nyakának átvágását követeli. Ezt persze Anita semmi pénzért nem hajlandó elvállalni. Nagyon helyes!

A második szál egy sorozatgyilkosság, ami látszólag sehogy nem kapcsolódik, az elsőhöz. Van valami, ami ártatlan embereket öl halomra, látszólag mindenféle rendszerezettség nélkül. A közös a gyilkosságokban csupán az, hogy az a valami darabokra tépi az áldozatait és megeszi őket. Anita a nyomok alapján egy zombira gyanakszik, de még ő sem biztos, hogy valóban egy zombi-e a tettes, hiszen soha ezelőtt nem látott ehhez hasonló esetet. Ez is azt mutatja, hogy nem egy szokványos sorozatgyilkosságról van szó.

Mivel a zombik nem cselekszenek önállóan, legalábbis általában utasításokat követnek, ezért a lánynak meg kell adnia a rendőrség számára azon személyek neveit, akik képesek egy ilyen erősségű mágiára.

Ebből következik a harmadik szál, méghozzá egy igen gonosz és félelmetes vudu papnő, Dominga Salvador személyében.

A papnő már régen kíváncsi Anitára, de a lány mindig visszautasította a meghívásait. Most viszont muszáj elmennie Domingához a halottkeltőnek, amit a nő nem átall kihasználni, és mindenféle bizarr teszteket végez el Anitán, hogy felmérje az erejét és képességeit. Ezen furcsa erőtesztek oka pedig nem más, mint egy még bizarabb titok, amiből a vudu papnő üzletet akar csinálni és Anitát akarja maga mellé társként szerződtetni.

Én mondom, hogy a Segnora nem normális, plusz Anitát is szeretné maga mellé beszervezni, ami persze nem fog megvalósulni, mert neki nem ment el az esze… még.

Szegény Anita mindig vonzza a bajt, a papnőt ugyanis nem éppen a legszerencsésebb visszautasítani, mert azzal az ember lánya csak magára haragítja. Ennek következtében főhősnőnknek még egy zombitámadást is el kell szenvednie, amit nem csak ő sínyel meg, hanem a plüsspingvin gyűjteménye is.

Dominga olyan mint egy vudu keresztanya, és ha mindez nem lenne elég, akkor ott van még a Bűnös vágyakból megismert vámpírmester, aki már a város új vámpírura, Jean-Claude is. A férfi Miss Blake-et jelölte ki emberszolgájának, ami a lánynak természetesen nem tetszik, amit nem csodálok. Nekem sem tetszene!

Na de Anitát nem olyan fából faragták, így bár jó sűrűnek tűnik a programja, mindent megold és még túl is éli. Igaz, néha azért muszáj megveretnie magát, hogy élve kijusson egy-egy kutyaszorítóból, de a nehéz helyzeteket akkor is épen megússza.

Őszintén csodálom, hogy ennyi energiája van, mert hogy mikor alszik, az rejtély. Úgy értem, rendesen, mert néhány órácskára le szokott feküdni, de nagyon ritkán alussza végig az éjszakát/nappalt (néha egész éjjel dolgozik, így legtöbbször nappal szokott aludni), mert hol a barátnője hívja, hol helyszínelni hívják, vagy ha éppen egyik sem, akkor zombik akarják széttépni.

Én már rég bedobtam volna a törülközőt, de nem, ő bírja, mert ő Anita Blake, a vámpírvadász! :D

A vége viszont nem tetszett. Kicsit nagyobb akcióra számítottam, és hogy azt a gonosz boszorka Domingát körülményesebb lesz megölni, mert Anita olyan legyőzhetetlennek állította be. Erre a végén a főhősnőnknek elég volt néhány utasítás, és pikk-pakk meg is oldódott a probléma.

Jó, jó, kötekedhetnétek velem, hogy de hát Anitáról kiderült, hogy erősebb annál a boszorkánynál, de akkor is, nekem túl rövidre sikeredettnek tűnik a leszámolás.

Összességében nézve

Új kedvenc sorozatom lett, de hogy meddig, azt nem tudom, mert a 10.x kötetekre valaki azt mondja, hogy már nem olyan jók, mint az elején voltak, míg mások végig imádják a sorozatot. Így tehát olvasom tovább és meglátom, nekem hogy fognak tetszeni a további kötetek.

Anita stílusa mindenesetre nekem bejött: laza, de mégse az a hiper-szuper hősnő, aki éppen csak a kisujját mozdítja meg, és már el is intézte a rosszfiúkat, közben pedig egy egészséges pofont sem kap. És nem is olyan, aki folyton nyafog, mert az a másik véglet, amit utálok, egy amúgy kemény csajszinak beállított hősnő karakterben. Ráadásul a gondolatain is látszik, hogy „hús-vér ember”. (mert a történet E/1-ben íródott Anita szemszögéből)

 

Kiadó: Agave

Sorozta: Anita Blake #2

Terjedelem: 312 oldal

Kiadás éve: 2003

Fordította: Jellinek Gyöngyvér

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 2.280 Ft

Borító: 4*

A sorozat további részei:

1. Bűnös vágyak