A. O. Ether: Elveszett lelkek

Fülszöveg:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?

Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?

Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.

Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

A. O. Esther

Már nem is emlékszem, hogy kinek az olvasmányai között láttam a Molyon, de a borítója felkeltette az érdeklődésemet, ezért elolvastam a fülszöveget, ami végül is semmi különlegeset nem árult el a számomra, ami miatt jobban kitűnt volna, mint a többi általam olvasott fantasy könyv. Ennek ellenére annyit sejtettem, hogy tetszeni fog, ezért várólistára tettem, hogy majd egyszer valamikor ez is sorra kerül. Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar olvasni fogom.

Az Elveszett lelkek az Összetört glóriák c. sorozat első kötete, melyben megismerhetünk egy bátor angyallányt, Sophielt.

A könyv, ahogy előttem már sokan megírták, in medias res módon indul, s a részletek és előzmények szépen fokozatosan derülnek ki, ahogy haladunk előre a történetben. Ez az információadagolás viszont olyan jól van eloszlatva a könyvben, hogy nem kellett attól tartanom, hogy esetleg elveszítem a fonalat a nagy információ áradatban.

Az írónő egy olyan világot fest le a könyvben, melyben a Jó és Rossz küzd meg egymással, s melyeknek képviselői a Fehér Fák Ligetből (gondolom ez lenne a Mennyország a könyvben) alászállott angyalok, és az onnan száműzött Sötét Angyalok.

Még jobban szűkítve a kört a jó oldalt Sophielt, egy alászállt angyal, míg a rosszat Elijah, a Sötét Angyalok egyik vezére testesíti meg, akik a harc hevében elkezdenek vonzódni egymáshoz, és egymásba is szeretnek. Ebből pedig rengeteg félreértés és konfliktus fog még adódni.

Sophiel olyan volt nekem, mint egy gyerek, aki sok mindent tud, de a lelke még tiszta, olyan ártatlan és naiv, Elijah pedig a felnőtt, aki talán nem a megszokott és elfogadott módon, de próbálja tanítgatni a lányt.

Sophiel egész életében a Fehér Fák Ligetében élt, mint testetlen égi fénylény, akinek mindene megvolt, és bár mint angyal, tudja, hogy mi zajlik a Földön, mégis sok dolgot (legfőképpen az érzelmeket) nem ért, mert ő nem ember. Éppen ezért tűnik úgy, hogy bár harcosként jön a Földre a gonosz ellen küzdeni, mégse nagyon tud ezen kívül semmit.

Az alászállásával azonban feladja fénylényként való létezését és emberi testet kap emberi érzelmekkel. Ezt a testet és a vele járó érzelmeket pedig a földi küldetése során meg kell tanulnia kezelni.

Ezért gondolom, hogy olyan, mint egy gyerek, aki kezd szépen lassan felnőni, ahogy haladunk előre a történetben, és bár korántsem fejlődik annyit, mint várnánk, de már kezdi belátni, hogy nem minden csak fekete és fehér. Látja, hogy a Sötét Angyalok sem velejükig romlottak, hogy ők is tudnak szeretni és kedvesek lenni, hogy segítenek barátaikon, ha azoknak szükségük van rájuk. Persze ettől még ők a Sötét Angyalok, de nem teljesen „feketék”.

Erre pedig Elijah próbálja meg rávezetni több-kevesebb sikerrel:

„Eleinte mindannyian azt hisszük, hogy csak az a helyes, amit mi gondolunk. (…) Aztán idővel, ahogy távolabb kerülünk az eseményektől, meglátunk olyan dolgokat is, amelyeket korábban észre sem vettünk.”

Elijah

Közben pedig észre sem veszik, de egymásba szeretnek. Ebből viszont gondok lesznek, mert Sophiel égi lény, és vajon elbukhat-e, ha beleszeret az ellenségbe, s elfordulnak-e majd tőle a testvére? Árulónak gondolják-e majd?

„Vajon rosszá válunk mi magunk is, ha rossz az, akit szeretünk?”

Sophiel

És hogy mi az, ami miatt mégis kiemelkedik a könyv az általam megszokott sorozatok közül? Ha jobban belegondolok, nem sok (talán egy) olyan könyvet olvastam, ahol ezeket az égi lényeket úgy ábrázolják, ahogy számos vallásban is fellelhetőek. Ezekben a könyvekben az angyalokat emberekként tüntetik fel, akiknek szárnyaik vannak, vagyis inkább anyagias, mint éteri lényekként, így számomra felüdülés volt ezt a könyvet olvasni.

Összességében nézve:

Bár a könyv olvasásához semlegesen, mindenféle előítélet vagy elvárás nélkül fogtam hozzá, nem gondoltam, hogy ennyire fogom várni a folytatást!

A tájleírás, illetve az éppen aktuális környezet leírásai igen részletesek, de cseppet sem untattak. A szerelem mellett pedig a könyv izgalmakban is bővelkedik. Egy könnyen és gyorsan olvasható több lényes kötet (démonok, tündérek, manók, angyalok stb.), ami nem csak szórakoztató és pihentető, de elgondolkodtató is.

A könyvet köszönöm az írónőnek, Eszternek! :)

Kiadó: Decens

Olvass bele!: 1. fejezet, 3. fejezet, 20. fejezet
Sorozat: Összetört glóriák #1.

Terjedelem: 444 oldal

Kiadás éve: 2012

Borító: Keményfedeles

Eredeti ár: 3990 Ft

Borító: 4*

 

Hamarosan jön (február végén) a soroz folytatása Hívogat a fény címmel. Részletek a könyvről ITT!