Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse

Fülszöveg:

Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.

Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.

Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…

Magyar nyakba magyar szemfog!

Shanara szólt úgy egy hónappal ezelőtt, hogy hamarosan megjelenik a Vámpírok múzsájának a folytatása, én pedig bár megfogadtam újévkor, hogy legalább március közepéig nem veszek könyvet, de ennek nem tudtam ellenállni.

Bori története ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt. Miután sikeresen túlvan a Roccoval folytatott tárgyaláson (melybe nem mellesleg majdnem belehalt), és visszaszerezte Ligeiát az IQ-vámpíroknak, még egy jó nagy összeget is zsebre vághatott, így végre vehet magának egy saját házat.

Az élete látszólag kezd egyenesbe jönni, még virtuális barátjával, Antoniussal is összejött a valóéletben, akit amúgy Gézának hívnak.

Az idillt azonban megszakítják Eszter, a hajós család médiumának mindennapos telefonüzenetei, melyben arra kéri Borit, hogy ne fogadja el Attila állásajánlatát, és utazzon el olyan messzire, amennyire csak lehetséges. Ezzel szemben Attila azon van, hogy főhősnőnk minél hamarabb aláírja vele a szerződést. A lányt több apró bosszúság is éri, amit kezdetben Attila számlájára ír, majd mivel egyre másra jönnek a szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb események, megfordul a fejében, hogy talán elátkozták. Ezt persze senki nem hiszi el neki, különben is egy olyan akció után, mint egy vámpírtárgyalás, kezd paranoiás lenni. Mondogatja kedves főnöke mindezt addig, míg Bori be nem kap két ezüst pisztolygolyót, amit tulajdonképpen Fehérhollónak szántak. Ezek után úgy tűnik, kezd minden egyre rosszabbra fordulni, és az élete is kezd darabjaira hullani.

Ez a kötet, csak úgy mint az első, a kedvencem lett, bár kissé eltér tőle. Nem volt olyan akció dús, amit viszont ellensúlyoz az, hogy jobban megismerhettük a szereplőket. A mindig titokzatos Attiláról is sok új információ derül ki, hogy milyen a házassága, mi az a nagy szívesség, amit az öreg Hajósnak tett stb.

Továbbá olyan érdekességek is szóba kerülnek, mint a vámpírszív, a múzsa csókjának lényege, táltosbetegség, stb.

 Tetszett, hogy sokan visszatértek az előző kötet szereplői közül, még ha csak kis időre is, de közben újakkal is találkozhattunk, például az öreg Hajóssal és feleségével. Bár Bowman professzort kicsit hiányoltam, de ez csak egy kis apróság, a könyv hangulatán nem rontott.

S bár jóllehet még ezelőtt újraolvastam az első kötet, ha nem teszem meg is emlékeztem volna mindenre, mert az előző részre való utalások pont a lényeget emelték ki, ami se szájbarágós nem volt, se hiányos.

Tudom, azt írtam, hogy ne volt olyan akció dús, ennek ellenére mégis mindig történt valami, és a könyv tele volt meglepetésekkel, emellett olvasás közben soha nem kalandoztak el a gondolataim, hanem 100%-osan elkötött a történet.

Na és a humor sem hiányzott belőle, főleg Bori részéről! Néha már a könnyem is kicsordult, pedig velem ez nevetés közben nagyon ritkán szokott előfordulni.

Az egyik ilyen kedvencem például Rómeó volt, a jól megtermett vérmedve, aki miközben Borira vigyázott, az unokaöccse helyett nevelte a vámpírját… igen, a vámpírját… tamagocsin. És az a komolyság, ahogy előadta, hogy ez márpedig milyen fontos dolog. Még szerencse, hogy a mellettem szunyókáló húgom nem kelt fel, mikor igyekeztem visszafojtani az éppen kirobbanni készülő nevetésrohamom. A másik reakcióm pedig az volt, amit Bori is mondott: „Erre inkább nem mondok semmit.”

Ami még tetszett, hogy megtudhattuk, hogy (valószínűleg) miért a vámpír szívét kell karóval átszúrni, és hogy miért is van akkora hangsúly a vámpírok eme belső szervén. Ezt az írónő olyan logikus és részletesen vezette le, hogy teljesen hihető lenne, amennyiben léteznének vámpírok. Ugyanez vonatkozik a múzsa csókjára is. Továbbá ez megmagyarázza azt is, hogy Attila miért lett hirtelen szer… hoppá, nem szólom el magam, nem szabad. Ejnye Levelibéka!

Tehát, mielőtt még erősen elkezdenék spoilerezni (igen, ennél is jobban), abbahagyom, mert igazából az egész könyvet bemásolhatnám ide, annyira szerettem az elejétől a végéig. Így inkább azt mondom, hogy akinek tetszett az első rész, az ne hagyja ki a másodikat sem.

Aki pedig még nem olvasta a Vámpírok múzsáját, az pótolja, mert egy ilyen ízig-vérig vámpíros könyvet vétek lenne kihagyni!

Végezetül pedig annyit, hogy engem a könyv olvasása során semmi szerencsétlenség vagy balszerencse nem ért, így még bátrabban ajánlom mindenkinek! ;)

Ajánló

Vámpírok múzsája: részlet, értékelésem

Átkozott balszerencse részlet

Démoni színjáték előzmény novella: a kiadótól 1Ft-os jelképes összegért nagyon szép és igényes eBook-ként megvásárolható

Facebook
Gaura Ágnes
Borbíró Bori
Sebes Attila

 

 

Kiadó: Delta Vision Exkluzív

Sorozat: Borbíró Borbála #2

Terjedelem:  384 oldal

Kiadás éve: 2013

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 2.990 Ft

Borító: 5* - Sánta Kira