Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.

Fülszöveg:

Az Új Lenyomat és a Magyar Író Akadémia szépirodalmi pályázatának különdíjas regénye

Mit tehet egy sikeres bérgyilkosnő, ha egy amúgy is fárasztó nap után hat dekoratív munkatársa kíséretében megjelenik a lakásában az ördög?

Esetleg a másik oldalára fordul és alszik tovább, erősen győzködve magát, hogy csak képzelődött.

Sajnálatos módon Serene Nightingale ennyivel nem intézheti el a Pokol pofátlan, narcisztikus és mellesleg igen jóképű Nagyurát. Lucifer ugyanis nem merő szórakozásból keresi fel éjnek évadján: Serene lelkéért verseny folyik közte és a mindenható Anyaúristen, Pandora között. Ha a Teremtő nyer, a világ fele megszabadul a gonosztól. Ha Lucifer, akkor a démonúr a száműzetése óta először térhet vissza legálisan a Mennybe.

A tét tehát nagy, ám talán nem meglepő, hogy Miss Nightingale hócipője két perc alatt tele lesz a túlvilági cirkusszal. Vissza akarja kapni az eddigi életét: egyetemre akar járni, a bátyját bosszantani, és tovább ölni embereket pénzért. Idegesítik a lépten-nyomon felbukkanó angyalok, démonlányok… de leginkább a Halál sakálvigyorú női megtestesítője kezdi ki türelmét.

Miközben újabb és újabb gyanútlan halandók keverednek bele a Londonban folyó hatalmi harcba, szép lassan Serene is elveszíti önmagát – s hogy védtelenül maradt lelkéért végül melyik fél nyúl gyorsabban, az csak a szerencsén és kifinomult taktikázáson múlik.

„A történet zseniális… A cselekmény szálait az írónő úgy tekerte csavarta, hogy bizony teljes figyelmet érdemelt a könyv az első betűtől az utolsóig. Olvasás közben nem volt bambulás meg lazulás, csak a tömény élvezet és szórakozás.” (szilvamagolvas.blogspot.com)

„A történet legnagyobb vonzereje a humora és a változatos szófordulatai; olyan szerepelt fog betölteni, mint például Durell korfui élményei, azaz, ha eltörik a mécses, ő lesz a «bömbirongyi» – nem, nem fújom bele az orromat, hanem felvidulás céljából óhajtom szorongatni.” (amadea.freeblog.hu)

A könyvet @serpentina ajánlotta. Először csak ráhagytam, hogy „jó, majd elolvasom”, de miután láttam, hogy milyen sokan olvasták, gondoltam én is beleolvasok, hogy miért is olyan jó. Az első 50 oldal annyira még nem tetszett, mert sok mindent nem értettem belőle, de ahogy haladtam előre a történetben, annál jobban megtetszett és utána már alig bírtam letenni.

Érdekes elgondolás Istenről és az Ördögről, és őszintén szólva az elején kissé idegenkedtem tőle, de utána megbarátkoztam Viktória világával és imádtam. Mondanám, hogy kár, hogy csupán 1 kötet az egész, mégsem bánom, mert ez így tökéletes, ahogy van. Imre Viktória Anna szépen bemutatta nekünk, hogy a világ bizony nem csupán fekete és fehér, hanem ott vannak azok a bizonyos szürke árnyalatok is. Míg Lucifer, aki látszólag a rossz megtestesítője (fekete), addig Pandora (Isten) a csupa jó (fehér). Legalábbis látszólag, ugyanis Pandora sem fedhetetlen, és Lucifer sem velejéig romlott. Nekem erről a Jin és a Jang jut az eszembe, vagyis, hogy a jóban is ott van egy kis gonoszság (még akkor is, ha akaratlanul) és a rosszban is ott van a jó, ami így megteremti az egyensúlyt. Emellett pedig vallom, hogy a jó nélkül a rossz sem létezne, a Kísértés Rt. pedig ezt fantasztikusan bemutatja.

Persze a komoly dolgok mellett nem maradhat el a humor sem, ami nagyon feldobja a könyvet, de ahogy a fentiekben leírt gondolataimban is látszik, a történet komoly figyelmet igényel olvasás közben, legalábbis én 100%-ig odafigyelve olvastam el a könyvet, vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy egy percre sem kalandoztak el a gondolataim.

Végig izgultam a történetet Serene Nightingale lelkéért, ugyanis ahogy az a fülszövegben írva vagyon, Lu és Panda az ő lelkében fogadtak, illetve ha Pandorának sikerül még Serene halála előtt jó útra terelnie a lányt, akkor a lelke a mennybe jut, és Lucifer felére csökkenti a Kísértés Rt. tevékenységét, azonban ha Lucifer nyer, úgy Serene lelke a pokolba száll, és Lu szabad bejárást nyer a Mennybe és egyúttal Pandora ágyába is.

Nem árulom el, hogy mi is lesz/lett a történet vége, azt azonban elmondhatom, hogy rengeteg meglepetés vár az olvasóra a könyv olvasása közben. :o)

A szukkubuszok és a démonok ábrázolása nem volt nagy újdonság, viszont az angyalokon jót nevettem. Olyan édesek voltak, khm…, szóval volt, amelyik édes volt. Olyanok, mint a kis gyerekek, akik még nem tudnak hazudni és olyan kis ártatlanok. Persze vannak közöttük buggyantak is, de ez már csak egy kis apróság. ^^’

Összességében nézve:

Imre Viktória Anna igen érdekes szemléletben ábrázolja az Isten(nő)t és Lucifert , illetve a Mennyet és a Poklot , valamint a lakóit.

Végig izgultam a történetet, hogy meg tudják-e menteni Serene lelkét, avagy sem, és akkor örök kárhozatra ítélik a Pokol legsötétebb bugyraiba.

Lucifert sokszor fel bírtam volna rúgni, naná, hisz ő az ördög, mégis voltak pillanatok, amikor nagyon elgondolkodtató dolgokat mondott. Néha még kedves és önzetlen is volt, de az ördög semmit sem tesz önzetlenül, szóval résen kell vele lenni.

Pandora elsőre nem igazán lopta be magát a szívembe, mert nagyon hisztis volt, de mégis látszott, hogy ő az Isten, aki persze nem tökéletes, mégis nagyon szereti az embereket, akik a gyermekei. :o)

Maara pedig… egy pszichopata, de mégis milyen legyen a halál?!

Tehát elejétől a végéig imádtam minden egyes sorát.

@Serene, csak így tovább! :D

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Terjedelem: 394 oldal

Kiadás éve: 2011

Fordította: - /magyar nyelvű/

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár:  2.980 Ft