2013. január 13., vasárnap

Cassandra Clare: Csontváros


Fülszöveg:
Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék…
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.




A moly.hu oldalon olvastam, hogy már készül belőle a film, és mivel egy ideje már el szeretném olvasni, így belevágtam. (Jobb szeretem egy adaptációnál először elolvasni a könyvet és csak utána megnézni a filmet, hogy ne befolyásolja a szereplőkről és a környezetről kialakított képemet.)

Az elején még nem nagyon tetszett, olyan zavaros volt és sok mindent nem értettem, gyakran kellett visszalapoznom, de ahogy haladtam a történetben egyre izgalmasabbá vált. Néhány eleme kitalálható volt, illetve engem a Harry Potter sorozatra emlékeztetett egy-két dolog. Ilyen volt például a főgonosz, Valentine személye, vagy a csatlósai, a Kör stb.

A főszereplőnk Clarissa (Clary) Fray, aki egy hétköznapi lány életét éli: édesanyja egyedül neveli, mivel a lány apja a születése előtt meghalt, testvére pedig nincs. Egy napon – pontosabban este – azonban elmegy bulizni egyik legjobb barátjával, Simonnal, és olyan különös eseménynek nem lesz szemtanúja, ami gyökerestől felforgatja eddigi megszokott élet. Ettől a ponttól kezdve már semmi sem lesz ugyanaz, mint volt.
Miután elrabolják édesanyját, Clary összeáll egy fiatal Árnyvadász csapattal, akikkel azon van, hogy megtalálják a Végzet Kelyhét. Mint kiderül főhősünk édesanyját is ezért rabolták el, mert a rablók úgy tudják, az asszony lopta el és rejtette el a kelyhet, azt pedig nem szabad hagyni, hogy Valentie kezébe kerüljön, merthogy ő áll a rablás hátterében.
Az Árnyvadászok ugyanis nephilimek, a Kelyhet pedig Raziel angyal adta az árnyvadászoknak, hogy a segítségével újabb árnyvadászokat lehessen alkotni, Valentine pedig egy hadsereget akar szervezni, hogy kiírtsák az összes Alvilágit, akik se nem emberek, se nem árnyvadászok (vámpírok, vérfarkasok, démonok – jók és rosszak is, stb.)

Másik főszereplőnk, Jace Wayland, aki az árnyvadász csapat egyik tagja. Egy beképzelt, egoista alak, aki mindig keresi a veszélyt, és akinek a kemény páncélja mögött érző szíve van. A fiút elhagyta az édesanyja, majd gyermekként végig kellett néznie, ahogy megölik az apját. Ezután kerül ebbe a kis Árnyvadász csapatba, ahol profi Árnyvadásszá válik.
Természetesen itt van egy szerelmi háromszög: Simon – Clary – Jace. Ki sem maradhat. Kövezzetek meg, de akkor sem szeretem a szerelmi sokszögeket. -.-

Azt sejtettem, hogy Clarynek valójában ki lehet az édesapja, a könyv felénél meg már nyilvánvaló volt, illetve miután kiderül, hogy volt egy testvére is, aki meghalt, hogy mi is történt és ki kicsoda, de akkor se tetszett a végén, mikor ki is derült.


Szereplők:
Clary: mint írtam, ő a mi főhősünk. Nekem egyáltalán nem volt szimpatikus. Olyan buta, még az egyértelmű és nyilvánvaló dolgokat sem veszi észre, pedig szinte kimondják. Ilyen például az édesapja kiléte is, ami nekem már a könyv felénél egyértelmű volt. Hogy a hisztiről, amit néha levág, már ne is beszéljünk.
Simon: Clary legjobb barátja, aki ráadásul szerelmes is a lányba. Ez pedig olyan egyértelmű, hogy már csak emiatt is jól megráztam volna a lányt. Amúgy szimpatikus srác: okos, kedves és humora is van. Már csak ezért is szurkolok, hátha összejönnek, bár inkább Simon, mint Calry miatt.
Jace: másik főhősünk, aki Árnyvadász, vagyis Alvilágiakat öl. Mint írtam, már elveszette az édesapját, amikor még kicsi volt, így Hodge, egy átokkal sújtott Árnyvadász tanította, nevelte, illetve a Lightwood család, akiknek gyerekei (Alay és Isabelle) a barátai lettek. Egy egoista, felfuvalkodott hólyag, aki azt hiszi, hogy mindenben ő a legjobb. Ennek persze a gyerekkorában elszenvedett trauma is a hátterében van, de nem akarok pszichológiai elemzésekbe belemeni… A lényeg, hogy ő sem volt sokkal jobb, mint Clary, talán csake gy fokkal, de a humora az jó volt, ezt elismerem. :o)
Isabelle: szintén Árnyvadász. Ő Jace egyik mostohatestvére, gyakorlatilag. Gyönyörű, de nagyon el van kényeztetve.
Alec: Isabelle testvére és ő is Jace barátja/testvére. Nem a legjobb Árnyvadász, és nekem inkább tűnt mellékszereplőnek.
Hodge: ő a fent említett 3 Árnyvadász tanítója. E mellett pedig egy kétszínű alak is, aki csak a saját érdekeit nézi. Már a könyv elején sem volt számomra szimpatikus, és ezt a történet előre haladtával csak fokozta. Régebben a Kör tagja volt, amit a Klávé megátkozott. Ha össze akarom hasonlítani a HP-re, akkor Féregfark jut róla az eszembe.
Luke: volt Árnyvadász, a Kör egykori tagja, de miután megmarta egy vérfarkas, és ő is átváltozott, elmenekült. Clary édesanyjának a barátja, és végig a lány mellett volt, míg felnőtt. Nekem szimpatikus, bár a könyv elején megtévesztő volt a viselkedése.
Valentine: a főgonosz, aki Voldemortra hasonlít, ha összevetem a HP-vel. Persze, nem teljesen olyan, engem mégis rá emlékeztet. Teljesen őrült és kiszámíthatatlan.


Összességében nézve:
Noha azt írtam, hogy a Harry Potterhez hasonlít, és néhány karaktert is összevetettem az ottani szereplők valamelyikével, mégis teljesen más a történet. Ezt már csak a HP rajongok miatt is szeretném tisztázni.
A könyvben továbbá minden megtalálható, amit szeretek: izgalom, kaland, humor, szerelem, rejtély, természetfeletti.
Ami viszont nem tetszett az testvérszerelem. Ok, aláírom, hogy nem tudták, hogy testvérek, mielőtt egymásba szerettek, de akkor sem szeretem.
Mindent összevetve azonban a történet tetszett és folytatni fogom a sorozatot. :o)

 
Sorozta: A Végzet Ereklyéi
Terjedelem: 470 oldal
Kiadás éve: 2009
Fordította: Kampre Gergely
Borító: Puhafedeles
Eredeti ár: 2.999 Ft
Borító: 4*

A sorozat eddigi részei:
1. Csontváros
2. Hamuváros
3. Üvegváros
4. Bukott angyalok városa

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése