Cat Ptrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem

Fülszöveg:

Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.

Bevallom, hogy egyáltalán nem terveztem, hogy megveszem és elolvasom ezt a könyvet. Mondtam is Grettynek, hogy véletlenül megvettem, amin ő nagyon jól szórakozott, hogy hogy lehet megvenni egy könyvet véletlenül? Hát így… :D

Sokat láttam az interneten a megjelenés előtt is, főleg a kiadó Facebook oldalán, de egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Aztán éppen vizsgázni mentem, de hogy a vonat miatt ne késsek el, ezért egy órával hamarabb bementem Debrecenbe és a nagy Alexandrában ütöttem el az időt a vizsga kezdetéig. Igazából annyira izgultam miatta, hogy egyik könyvnél sem éreztem azt, hogy „na most akkor beleugrok a kosaradba, aztán fizetés után szépen hazaviszel”. Így esett, hogy felmentem az emeltre, az ifjúsági irodalomhoz és megláttam. Eszembe jutott, hogy láttam a neten is, és nem is tudtam, hogy már megjelent. Elolvastam a fülszöveget, majd úgy döntöttem, hogy egy a fene, gyere, majd hazafele a vonaton belekezdek az olvasásodba.

A vizsga után természetesen nagyon felszabadultnak érzetem magam és alig vártam, hogy végre elkezdhessem az új könyvemet. :)

A fülszöveg alapján egyáltalán nem ilyen történetre számítottam. Azt gondoltam, hogy egy urban fantasyt fogok olvasni, és sokkal több és „nagyobb” akció lesz benne… Luke-ról is azt írja, hogy „Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt”. Mostanában sok felnőtteknek szóló urban fantasy könyvet olvasok, így egyből arra asszociáltam, hogy a fiú is valamiféle különleges teremtény…

Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, ami nem is baj, hiszen így a történet végig izgalmas volt és mindig tartogatott meglepetéseket, még akkor is, ha voltak benne kiszámítható elemek. :o)

Tehát, ahogy azt a fülszövegben is olvasni lehet, főszereplőnket London Lane-nek hívják és mindent az ő szemén keresztül látunk. Londonnak azonban eléggé különös a memóriája, ugyanis előre emlékszik. Úgy bizony, ami a jövőben fog történni, ő arra emlékszik, s ami a múltjában történt, azt mindet elfelejti. Minden napja úgy indul, hogy az éjjeliszekrényére kikészített jegyzetét olvassa el, amiben leírja az előző nap történéseit, vagy hogy mit vett fel, de emlékeztetőket ír a másnapi teendőiről is, valamint hogy mit ne felejtsen otthon stb. Az agya ugyanis minden nap pontban 4.30-kor lenullázódik, így csak a majd jövőben bekövetkező eseményekre emlékszik, ezért mondja ő maga is azt, hogy előre emlékszik.

A könyv rögtön London egy tipikus napjával indít. Felkel, elolvassa a jegyzeteit, suliba megy, ahol találkozik Luke Hanryvel, a sráccal, akinek ez az első napja az iskolában, és akibe rögtön bele is zúg. Mivel azonban nem látja Luke-ot a jövőjében, ezért hazudik saját magának, vagyis nem említi meg a jegyzeteiben a fiút, ezért nem is fog emlékezni rá. De minden nap találkozik a fiúval és minden nap meg is kedveli újra és újra.

/Nekem az 50 első randi c. film jutott erről eszembe, persze az nem teljesen erről szólt, de mégis hasonlít. :o)/

Végül a tinédzserek összejönnek és minden viszonylag normálisan megy. Londonnak a különös képességét leszámítva tipikus, a pubertáskorral együtt járó problémákkal kell szembenéznie: összeveszett a legjobb barátnőjével, azért, mert megpróbálta megmenteni a borzalmas jövőjétől; a szülei elváltak, és ezért a lánynak hiányzik az édesapja; az édesanyja hazudott neki az édesapjáról, bár nem tudja miért. Aztán szembesülnie kell a ténnyel, hogy a barátja, Luke is hazudott neki, mert a fiú tudott London fura amnéziájáról. Ezért vele is összeveszik, majd persze ki is békülnek. Mondanám, hogy tipikus fiatalkori szerelmesek közötti veszekedés, de a vita tárgya miatt mégsem teljesen hétköznapi, ugyanakkor idegennek sem tűnik. London ugyanis nem emlékszik a fiúra, pedig már 11 éves korukban is találkoztak (most olyan 15-16 évesek), de a fiú elmesélte neki, hogy egy táborban ismerkedtek meg, majd a lány elmondta neki, hogy minden napját elfelejti és így Luke-ot is, ennek ellenére a fiú már akkor beleszeretett. London viszont annyira haragszik rá, hogy nem mondta ezt el neki, hogy hazudott neki a szerelme, hogy elküldi a fiút, később viszont, amint azt fentebb is írtam, kibékülnek. :o) Később pedig Jamie-vel, a legjobb barátnőjével is újra kibékülnek és közben még a jövőjét is sikerül megváltoztatnia. :o)

A fülszöveg említi, azt is, hogy valami nagyon rossz dolog is történt London múltjában, ami kihatással van/lesz a jövőjére is. Ez pedig nem más, mint egy szörnyű családi tragédia. A lány, az után, hogy találkozott Luke-kal, egy temetésről álmodik, ahol ott van ő (London), a szülei, a nagymamája, valamint emlékszik a temető gondnokára is, aki fontos lesz majd a későbbiekben. A lány azt hiszi, hogy a jövőjét látja, ám először fogalma sincs arról, hogy kit temetnek, de végül mégis rájön, hogy  egy gyermeket. Azt gondolja, hogy a sajátja, és nem is gondol rá, hogy ez a temetés a múltjából származik…

A látomása miatt igyekszik felkutatni az édesapját, majd a nagymamáját, de kiderül, hogy az asszony kb. fél évvel azelőtt hunyt el, így meglátogatja a sírját. A visszafele úton pillantja meg azt a zöld színű kőangyalt, amit a látomásbeli temetésen is látott és elindul arra a helyre, ahol a látomásában is állt. Ekkor egy döbbenetes felfedezést tesz és ráébred, hogy a temetés tulajdonképpen nem egy jövőbeni esemény lesz, hanem egy emlék a múltból, az ő múltjából.

Tehát elkezd visszafele is emlékezni, ezt a visszaemlékezést pedig Luke váltja ki belőle, legalábbis a fiú megjelenésével egy időben kezdődnek a temetésre való visszaemlékezések is.

Így szépen kezd minden a helyére kerülni. London 6 éves volt, amikor súlyos autóbalesetett szenvedett és pontban 4.30-kor meghalt, majd újraélesztetták. Ez okozza a lány amnéziáját is. De miért nem látja Luke-ot a jövőjében? Nos erre is választ kapunk. London emlékezni fog az elrablókra a múltból és a jövőből is, és Luke halálára is…

Szegény lánynak nem elég, hogy a tinik tipikus problémáival kell megküzdenie, de még a jövő súlyos emlékeivel is szembe kell néznie. De mi értelme is van a jövőbe látásnak? Nincs minden kőbe vésve, ezért mindent megtesznek az édesanyjával és Luke-kal, hogy megakadályozzák a jövőben bekövetkező tragédiát. Azokat, akik majd a jövőben ártani fognal Londonnak és Luke-nak, végül börtönbe zárják, a jövő pedig nagyon szép és gyönyörű irányban változik meg. London családja is kezd szépen magához térni a több évig tartó traumából és azon vannak, hogy ha nem is lesz minden olyan mint régen, de újra felvették egymással a kapcsolatot, főleg London és az édesapja. :o)

A könyv pedig egy nagyon szép párbeszéddel ér véget… :o)

Összegezve:

A könyv nem urban fantasy és nem is sorozat, szerencsére! Már kezdek kicsit becsömölni a sorozatoktól, ezért nagy felüdülés volt ezt a könyvet olvasni, a tartalma ellenére is. A hangvétele viszonylag könnyed, bár néha előfordult, hogy nem értettem egy-egy bekezdést, de utána minden a helyére került, a nyelvezete viszont egyszerű.

Ó, és itt megemlíteném azért, hogy miért is kapott a könyv mégis 4*-ot, ha egyszer tetszett. Amikor valaki mondott valamit, akkor nagyon sokszor utána volt írva, hogy „suttogta”. Ez egy idő után már unalmas és idegesítő is volt, ezért vontam le egy csillagot.

 

Kiadó: Vöröspöttyös, Könyvmolyképző

Olvass Bele!

Terjedelem: 276 oldal

Kiadás éve: 2012

Fordította: Cziczelszky Judit

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 2.499 Ft