Rob Roger és Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek

Borító nagyobb méretben OLVASS BELE!	Rob Roger és Jessica Gruner: Emily the Strange - Elveszett emlékek
	Sorozat: Emily, a különc 1.
	A13 dolog, amelyet biztosan megtalálsz az első Emily, a különc -regényben: 1. Rejtély 2. Egy csinos gólem 3. Feltuningolt csúzli 4. Négy fekete macska 5. Amnézia 6. Kalamajkapóker 7. Haragos pónik 8. Egy gyanús iskolafelügyelő 9. 13 pontos listák 10. Homokvihar-generátor 11. Hasonmások 12. Titkos küldetés 13. Bogarak Emily, a különc: 13 éves. Képes toronyházakat átugrani, ha épp úgy tartja kedve. De sokkal valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával szunyókál; vagy részecskegyorsítót eszkábál össze gézből, lencséből és biztosítótűből; vagy teljes hangerővel dobol/gitározik/szaxofonozik/citerázik; vagy egy fertelmesen drasztikus penetráns freskót fest; vagy rávesz valakit, hogy kimondja: "fertelmesen drasztikus penetráns freskó" 13-szor gyorsabban… és közben gúnyosan hahotázik. Olvasd el, ha mered!
Kiadó: Fumax Sorozat: Emily, a különc #1. Eredeti cím: Emily the Strange - The Lost Days Terjedelem: 266 oldal Kiadás éve: 2012 Fordította: Benes Attila Illusztrálta: Rob Roger Borító: Puhafedeles Eredeti ár: 2.995 Ft Borító: 4*	Kedvenc rész: A nagynéni szobája, ahol a lehető legfurcsább dolgokat találja az ember. Kedvenc szereplő(k): Emily és a cicák! :D Legutálatosabb szereplő: Attikol, a különleges karaván igazgatója Mélypont: nem volt Történet: Eredeti és maximálisan leköti az embert. Maga a könyv pedig tulajdonképpen nem isregény, hanem inkább egy napló és egy képregény keveréke. Ajánlott: 12 éves kórtól Borító: 4*

Az elmúlt időben szinte csak paranormal-románcot olvastam vagy ehhez hasonló könyveket, így egy kicsit becsömöltem tőlük. Viszont szeretem a műfajt és nem akarom megutálni, ezért egy kis változatosságot vittem a kissé egyhangú olvasási étrendembe. Ezzel a könyvvel pedig szemezek már egy ideje, a borítója ugyanis már rég felkeltette az érdeklődésemet. Mivel a fülszöveg túl sokat nem mondott nekem, utána olvastam és viccesnek találtam, így hát megrendeltem és már akkor nagyon megtetszett, mikor megérkezett.

A külcsín…

Ez nem egy szimpla könyv, hanem egy napló, méghozzá a 13 éves szuperkoponya Emily-jé, aki jelenleg amnéziás, így fogalma sincs arról, hogy:

1. Ki ő?
2. Hol van?
3. Milyen név az egy városnak, hogy Feketekő?
4. Mit keres ott?

A könyv/napló nagyin in medias res módon kezdődik, ugyanis egyből a 13. oldallal indul, mert az első 11 oldalt valaki kitépte. De ki, és miért? Mi volt azokon az oldalakon? Majd a könyv közepéből ismét eltűnik 6 oldal, ami csak még kíváncsibbá tett, hogy vajon mi történhetett, amiért ezeket a lapokat el kellett tüntetni.

Az, hogy ez egy napló, szó szerint kell érteni, mert tele van rajzokkal, fényképekkel, beragasztott cikkekkel, 13-ból álló listákkal, a kitépett lapok is illusztrálva vannak, vagyis tényleg olyan, mintha ki lennének tépve. Valamint nem fejezetekre van osztva, hanem folyamatosan íródott és nem csak a nap végén, hanem amikor éppen Emilynek kedve van írni, vagy valami érdemleges történt. Tehát a könyv teljes egészében egy csodabogár 13 éves kislány naplóját kelti.

Maga a történet Emilyről szól, illetve a kisvárosról, ahol kikötött, mely tele van furábbnál, furább titkokkal.bár ebben a könyvben mi az?), és újabbnál újabb nyomokhoz vezetik pöttöm főhősünket. Ez azt jelenti, hogy a kislány egész idő alatt nyomoz, és mikor rájött valamire, akkor mindig felvetődött valami újabb és izgalmasabb kérdés, titok, amire Emily furábbnál furább elméleteket gyárt.

Hogy a lány ne legyen egyedül, társául szegődik négy nagyon aranyos fekete cicus is, aki szintén nem átlagosak (

Olyan volt az egész könyvet olvasni, mint az Alice Csodaországban c. mese, csak mintha itt a középpontban a Bolond Kalapos lett volna a főszerepben, legalábbis a hangulatát ehhez tudnám a legjobban hasonlítani.

Bár a könyv inkább a 12-15 éves korosztálynak szól, én magam is el tudtam benne mélyülni, és rengeteget nevettem rajta. Mondanom sem kell, hogy tényleg alig tudtam letenni. Mindig azzal a szándékkal ültem le, hogy csak pár oldalt olvasok, ehhez képest egy ültő helyzetben elolvastam a fél könyvet, majd másnap a másikat. Amúgy sem hosszú, a nyelvezete és a szerkezete könnyű, így valóban kikapcsolja az ember agyát.

Már alig várom a folytatását!