2013. április 22., hétfő

Vivien Holloway: Pokoli szolgálat


Vivien Holloway: Pokoli szolgálat
Sorozat: Pokolháború trilógia 1.
Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?

Lilian küzdött. Mindent megtett, mégis elbukott, most pedig már sohasem szabadulhat a Pokolból. Ő az Ördög egyik bérgyilkosa. Életre szóló szerződéssel. Egy lélektolvaj, aki levadássza azokat, akik keresztbetettek Lucifernek, a lelküket pedig magával viszi.
Az új megbízás egyértelmű, a feladat világos, ám Lil dolga korántsem olyan egyszerű, mint gondolta volna. Mert a Pokolban semmi sem az, aminek látszik.
Lilian azt hitte, hogy fogsága évei alatt már mindent látott, átélte már a legrosszabbat, ám kénytelen rájönni, hogy érhetik még meglepetések. Lucifer nem kegyelmez, nem felejt, és nem bocsát meg, most pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést eszelte ki. Lil-nek újra meg kell harcolnia a puszta életben maradásért.
Közben azonban a feladatát is el kell végeznie, ami nem csak azért nehéz, mert Greg Weiss kedves, jóképű, és minden tekintetben úriember. Lil-re az ilyesmi már sok-sok éve nincs hatással. De történik valami, ami még az ő jéghideg maszkját is darabokra töri, és felszítja lelkében a lázadás szikráját.
Szabadulni akar, bármi áron, csakhogy ebben a háborúban már nem csak az ő élete a tét. Senkiben sem bízhat, senkire se számíthat. Élete legveszélyesebb küldetésére indul, mely egyben az utolsó esély a szabadulásra. Pokoli játszma ez, ahol a szabadság nagyobb kincs, mint maga az élet.
Kiadó: Aba Könyvkiadó
Soroza: Pokolháború trilógia #1
Terjedelem: 320 oldal
Kiadás éve: 2013
Borító: Puhafedeles
Eredeti ár: 3.490 Ft
Kedvenc rész: Mikor Lilian elbúcsúzik Greg-től, Julie-tól és Gabrieltől. Az egy nagyon megindító jelenet volt.
Kedvenc szereplő(k): Lilian, Gabriel
Legutálatosabb szereplő: Lucifer, Samael
Mélypont: nem volt
Történet: Nagyon eredeti. A poklot és magát Lucifert is úgy ábrázolja, ahogyan megszokhattuk, vagyis sötétnek, nyomasztónak és velejéig romlottnak, és gonosznak. Nagyon szépen átjöttek azok az érzések, és hangulatok, amik egy ilyen pokoli helyzetet jellemeznek.
Borító: 5*



Lilian bármit megtenne, hogy 12 éves, halálos beteg kishúga újra egészséges legyen és újra régi önmaga lehessen. Bármit. Így mikor egy újabb sikertelen műtét után összeomlik, s egy férfi azzal áll elé, hogy ő tud segíteni, szinte gondolkodás nélkül aláírja a szerződést… az Ördöggel.
A szerződés ötven évre szól, vagyis ennyi ideig kell a lánynak Lucifert szolgálnia, feltétel nélküli engedelmességgel. Ám mikor Lil rájön, hogy a Pokol ura hazudott neki, s mégsem mentette meg Savannát, az ő szeretett kishúgát, olyan dolgot tesz, melyre már több ezer éve nem volt példa, s ezzel megkérdőjelezi Lucifer hatalmát, melynek súlyos következményeit viselnie kell. Nem elég, hogy a "főnök" haragját magára zúdította, hogy örökké az Ördög szolgálatában kell élnie, de még tizennyolc keserves évet is a Termekben kell töltenie, mely egyenlő az alvilág kínzókamrájával.
Ezek után, hogy Lilian összeszedte magát, s ne törje újabb szökésen a fejét, Lucifer folyamatosan megbízásokat ad neki, így ő lesz az Ördög első számú bérgyilkosa, ha akrja, ha nem, de ez senkit nem érdekel odalent, így még a Pokol többi, Lilian-hoz hasonlólakója is irigykedik a lányra, és néhányan, ha tehetnék, megölnék.
Lil mindezidáig csupán egyszer hibázott, még a legelső "bevetése" alkalmával, melynek nyomát mind a mai napig a testén viseli, és azt gondolta, hogy megtanulta a leckét. Tévedett, legutóbbi gyilkosságának ugyanis volt egy szemtanúja, akit azonban ahelyett, hogy elhallgattatott volna, futni hagyott. Úgy gondolta, ha ügyes, eltussolhatja az ügyet, s elkerülheti az újabb büntetést. Ismét csak tévedett, de Lucifer most sokkal kegyetlenebb tervet eszelt ki. Lilt ezúttal annak a férfinak a lelkéért küldi fel, akit a lány futni hagyott, ez azonban csak a kezdete annak a pokoli tervnek, amit Lucifer kieszelt. A Pokol urának örökösei, a Hercegek és Hercegnők idáig sem igazán kedvelték Liliant, de Lucifer tovább üti a vasat, s a hajtóvadászat megkezdődik.


Azóta várom Vivi (Wee) könyvét, hogy megtudtam, regénye nyomtatott könyv formájában is meg fog jelenni, ezért mikor a kiadó e-mailen megkeresett, hogy lenne-e időm és kedvem előolvasni, azonnal igent mondtam.
Mindennek ellenére bevallom, hogy félve kezdtem neki az olvasásnak, tartottam tőle, hogy esetleg mégsem fog tetszeni, hogy nem azt kapom tőle, mint amire számítok, hiszen annyira vártam és sajnos nem egyszer fordult már elő, hogy pofára estem. :/
Ezúttal azonban ez elmaradt, ugyanis nagyon kellemesen csalódtam a könyvben! Nem csak a történet fogott meg, hanem maga az írásmód is, amivel Vivi megírta, illetve az, hogy milyen szép és választékos a szóhasználata. Ahogy olvastam, el is felejtettem, hogy ez az első könyve. Tudtam, hogy szeretni fogom, de azt nem, hogy ennyire. Nagyon szépen átjöttek azok az érzések, és hangulatok, amik egy ilyen pokoli helyzetet jellemeznek, nagyon jól megragadta, s visszaadta.
Számomra úgy tűnt, hogy a történet nem túl élesen, de két részre bontható. Az első részben inkább Liliant és a múltját ismerhetjük meg, valamint a jelenlegi helyzetét: hogyan került az Ördög szolgálatába, mióta van lent a Pokolban, mik voltak és mi az aktuális feladata, de visszaemlékezéseiben a családjáról is megismerhetjük kicsit, illetve, hogy mi lett velük az után, hogy a lány elhagyta őket. Ezeken az emlékeken, gondolatokon keresztül pedig a Pokol működéséről is kapunk némi információt, bár ez az egész könyvön keresztül tart, melyet szépen adagolt az írónő, és nem zúdított egyből mindent az olvasója nyakába.
A második részben ugyan vannak még visszaemlékezések és információ morzsák az alvilágról, azonban a fő hangsúly itt már inkább az akción van, illetve Lilian életben maradásán, ami nem egy sétagalopp.
A lány hatvannégy év alatt már megtanulta, hogy senkiben nem bízhat, ám mégis hallgat egy renegátra, egy bukott angyalra, Berith-re, és elfogadja a segítségét annak ellenére, hogy többen is figyelmeztették, ne bízzon benne.
Így tehát míg az első rész tempóját tekintve lassabb, hangulatát tekintve pedig letargikus, addig a mási rész már dinamikusabb, dühösebb, bizonytalanabb, "de fel semmiféleképpen nem adom" hozzáállású, bár ennek ellenére ez a letargikus hangulat végig jellemzi az egész könyvet. Mindezt pedig Lil érzelmein és gondolatain keresztül tapasztalhatjuk meg, amit csak erősít, hogy a történet E/1-ben íródott az ő szemszögén keresztül.

Ha már Pokol, akkor Menny, és ha Menny, akkor angyalok, Igen, ők is vannak ebben a fantasztikus és valósághűen felépített és ábrázolt világban. Közülük azonban csak egy, Gabriel szerepel az egész könyvben, akiben azonban főhősnőnk egyáltalán nem bízik meg, legalábbis az elején biztosan nem.
Fentebb írtam, hogy van renegátok, azaz bukott angyalok is, na de kik ők?

(…)akik nem tartoztak se a Pokolhoz, se a Mennyekhez, mégis mindkét világba betekintést nyertek. Renegátnak lenni egyet jelentett a kitaszítottsággal, de egyben azzal is, hogy egyik oldalnak sem tartoztak engedelmességgel. Néha ideiglenes szolgálatba álltak az egyik, vagy a másik uralkodó oldalán, de ezek az együttműködések általában sohasem tartottak sokáig, mivel Lucifer és a Mindenható sem bíztak a bukottakban. Bármikor árulóvá válhattak, hiszen semmi sem szavatolta a lojalitásukat. A hiedelmekkel ellentétben nem csak angyalok válhattak renegátokká, ezek az esetek egyszerűen azért voltak gyakoribbak, mert odafent sokkal szigorúbban vették az erkölcsi szabályokat.
Lucifernek meglehetősen kevés szabálya volt, azok közül is a legfontosabb: soha ne mondj ellent.
Külsőleg pedig abban különböznek az angyaloktól, hogy a szárnyuk nem fehér, hanem fekete, de ugyanolyan tollas, nem pedig denevérszárnyúak, vagy éppen szárnytalanok. Ok, ok, rá vagyok kattanva az angyalszárnyakra, na és?! :P
Ezzel kapcsolatban, mármint nem a szárnymániámat tekintve, pedig nagyon érdekesnek találtam azt a nézőpontot, hogy míg a kitaszítottság az angyalok számára felér egy rémálommal, addig a Pokol lakóinak számára ez jelenti a szabadságot.

- Nem érdemlem, hogy renegát legyek, és ezzel Ő is tisztában van - (…) - mondta dühödten, mintha ezzel saját magát is meg akarná győzni. (…)
- Én viszont bármit megadnék érte, mégsem lehetek az - (…) - Ironikus, nem? Az a legnagyobb álmom, amitől te a legjobban rettegsz.



Szereplők:
Lilian (Lil): ő a főszereplőnk. Régen egy nagyon vidám, kedves lány volt, mára már viszont minden empátiát kiölt magából, hogy túlélje a Poklot, szó szerint, DE nem törik meg! Nagy az akaratereje és a túlélési ösztönei is. Kezdetben kissé unszimpatikus volt, ahogy viselkedett, de ahogy haladtunk előre a történetben, és megtudtam, hogy mit miért tesz, miért lett olyan, amilyen, megkedveltem és teljesen együtt tudtam vele érezni.
Lucifer: ő az Ördög, a Pokol ura. Ki nem állhattam, ami a személyiségét illeti, de maga a karakter nagyon szépen ki van dolgozva, pontosan olyan, mint amilyennek az ördögnek lennie kell, vagyis rossz, hazug, alattomos, fondorlatos és kegyetlen.
Gabriel: ahogy korábban írtam, ő egy angyal. Mivel Lil szemszögéből látjuk, ezért elejében őt sem kedveltem. A lány azt hitte, hogy elárulta őt, mikor azt ígérte, hogy segít neki, de 13 év után látszólag még mindig nem tett semmit. Viszont folyton a lány nyomában van és bár követ el hibákat, mégis mindig igyekszik Lil segítségére lenni és a végén kiderül, hogy tényleg végig a jó szándék vezérelte. Ő lett a kedvenc karakterem.
Berith: már nagyon régen a Pokol, de mivel egyszer egy nagyot hibázott, Lucifer kitagadja és egy soha véget nem érő hajtóvadászatot indít ellene. Egy köpönyegforgató, kétszínű alak, aki csak a saját érdekeit nézi, és azok szerint is cselekszik. Én meg még kedveltem is… :/ Ugyanúgy sikerült átvágnia, mint Lilt.
Samael: Lucifer legidősebbik vér szerinti fia, s így az egyik legesélyesebb az örökösök közül, aki megkaphatja a Pokol feletti uralmat. Mondhatnám azt is, hogy az alma nem esett messze a fájától, mert nagyon olyan mint az apja. Egy igazi ördögfióka. :P


Összességében nézve:
Bár nem azt kaptam, amire számítottam, mégis kellemesen csalódtam, mert sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam! Ahogy olvastam, szinte megszűnt számomra létezni a külvilág, és ha tehettem volna még aznap elolvasom, ahogy megkaptam. A világfelépítése nagyon kiforrott, és akár még valóságos is lehetne. Még arról is sikerült megfeledkeznem, hogy egy első könyves író regényét olvasom.
Gratulálok hozzá @Wee, csak így tovább! :D 



Az előolvasás lehetőségét köszönöm az Aba könyvkiadónak!

Ha esetleg a bejegyzésem nem győzött volna meg benneteket teljesen:

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése