Neil Gaiman: Amerikai istenek (10. évfordulós bővített kiadás)

Fülszöveg:

Szörnyű vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.

A Hugo-, Nebula-, Locus-, SFX Magazine- és Bram Stoker-díjas, világszerte elsöprő sikerű regényt most a könyv megjelenésének tizedik évfordulójára kibővített változatban vehetik kezükbe a magyar olvasók.

Amerikai istenek…

… már csak a címe miatt is kíváncsi voltam rá, ráadásul az az eltökélt szándékom is volt, hogy még az idén elolvasok egy Neil Gaiman könyvet. Sokáig szemezte az író eme alkotásával, mígnem megláttam a Libriben akciósan, így megvettem.

Kezdetben nagyon lassan haladtam vele, és eszembe is jutott, hogy abba kellene hagyom, mert nincs most kedvem mazochista molyt játszaqni, de mégis ott motoszkált a fejemben, hogy folytatnom kell, mert jó lesz ez.

Őszinte leszek, a 100. oldalig nem igazán volt számomra világos, hogy most mit is olvasok valójában. Kezdődött azzal, hogy Árnyék már a börtönben ül és éppen a közelgő szabadulását várja, de addig is érme trükkökkel szórakoztatja magát, a kis felesége, aki pedig otthon várja meg az egyik legjobb barátjával szórakoztatja magát. :/  Árnyék eleinte nem volt szimpatikus, olyan nagy buta, mafla, macsó börtöntölteléknek tűnt számomra, de kiderül majd, hogy rendes és nagyon jószívű is. A lényeg, hogy a történet végére nagyon megkedveltem.

Na de miről is szól a könyv?

Természetesen Amerika isteneiről, pontosabban az új világba betelepült mindenféle népek magukkal vitt isteneiről, legendás lényeiről, akiket mi is ismer(het)ünk a mítoszokból és legendákból. A regény több szálon fut: egy részt ott van Árnyék élete, miután kijön a börtönből és egy titokzatos, magát Szerda úrnak nevező alak szolgálatába áll, más részről pedig ott vannak az istenek. Árnyék útját meg-meg szakítja az író egy rövidebb, hosszabb történettel, melyek mindegyikében egy-egy isten Amerikába történő bevitelét, vagy már ott létét, életét meséli el. Ezek a rövid történetek nekem kifejezetten tetszettek, ezzel ugyanis még érdekesebbé tette őket a számomra Gaiman.

De nem csupán az istenek betelepüléséről van itt szó. Az istenek háborúra készülnek, amit mindenki csak úgy emleget, hogy közeleg a vihar. A régi istenek, akik az Amerikába betelepültekkel jöttek ebbe az országba, és akiket szépen lassan kezdenek elfelejteni az emberek, és akiket leváltanak az új, fiatal istenekre, akik a mai modern világ szülöttei: Internet, média, technológia, sztráda istene, csak hogy egy párat említsek. Ezek az istenek azonban túlságosan fiatalok még, engem személy szerint a 12-17 éves korosztályra emlékeztetnek, akik azt hiszik magukról, hogy milyen felnőttek és már mindent tudnak, közben pedig, ha valami baj van, akkor rögtön a szüleikhez szaladnak. (Ezt nem sértésnek mondom, én is átestem ezen az időszakon és én így éltem meg. Magamon és az osztálytársaimon/évfolyamtársaimon is ezt tapasztaltam)

Szegény Árnyéknak pedig fogalma sincs, hogy mibe keveredett. Ha az ő szemszögéből nézem a dolgokat, akkor olyan, mintha egy kifordított világba került volna, nem, nem is, inkább mint Alice Csodaországban, csak sokkal felnőttesebb és kicsit morbidabb formában.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy ki is lehet Árnyék, biztos voltam benne, hogy kulcsfigura, hiszen köré épültek az események, aztán azt mondták, hogy figyelemelterelés, legalábbis annak szánták, de mégis kulcsfontosságú szerep jutott neki az istenek közötti háborúban.

Összességében nézve:

Nem az általam megszokott könyvről van szó, egy kicsit ez is, kicsit az is, kicsit krimi is, kicsit fantasy is, kicsit talán horror is, de hogy pontosan milyen a műfaja azt nem is tudom. A könyvvel szembeni kezdeti ellenszenvem először közönyösségbe majd rajongásba fordult át. A könyv nagy kedvencem lett, nem bántam meg, hogy Gaimannek ezzel a könyvével kezdtem el az olvasást, nem pedig egy másik művével. Ahogy ő is írta a könyv elején, ezt a művét vagy szeretik az emberek vagy utálják. Én nagyon megszerettem, a mitológia, a legendák és az istenekről szóló mesék mindig is a kedvenceim voltak, így remélem nem ez lesz az utolsó könyv, amit ilyen témában olvashatok ilyen minőségben. :o)

Kiadó: Agave

Terjedelem: 656 oldal

Kiadás éve: 2012

Fordította: Juhász Viktor

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 3.980 Ft