Karen Marie Moning: ICED – Megnyílik az ég

OLVASS BELE!	Karen Marie Moning: ICED - Megnyílik az ég
	Sorozat:Tündérkrónikák 6./Dani O'Malley krónikák 1.
	„Teljesen megdöbbentő új felfedezést teszek. Meghalni könnyű. Visszajönni az életbe, na az a szívás.”
Kiadó: Cor Leonis Soroza: Tündérkrónikák #6 / Dani O'Malley krónikák #1 Eredeti cím: ICED Terjedelem: 464 oldal Kiadás éve: 2013 Fordította: Laskay Ildikó Borító: Puhafedeles Eredeti ár: 3.490 Ft	Kedvenc rész: Az Unseelie király könyvtárában való barangolás Kedvenc szereplő(k): Ryodan, Chrisian MacKeltar, Cruse Legutálatosabb szereplő: Jo Mélypont: az eleje, míg hozzá nem szoktam Dani-hez és Ryodanhez Történet: Teljesen passzol a Tündérkrónikák eddigi köteteihez, de ez már egy következő epizód, egy spin-off. Borító: 5*

Egy sorozat sem folytatódott még ennyire pontosan kötetenkét onnan, ahol ezek abbamaradtak. Egy nappal az után vagyunk, hogy az Új nap virradban elfogták a Sinsar Dubh-t és kisebb sikerrel biztonságba helyezték. Természetesen mivel a könyv a Dani O’Malley krónikák első kötetet, ezért Dani szemszögéből kezdődik a történet. Nem tudom ki emlékszik rá – én nem –, de Ryodan munkát ajánlott a lánynak, és amennyire sikerült megismernünk, ennek a fickónak nem lehet csak úgy nemet mondani. Így Dani most ennek a különleges és vad személynek dolgozik, - a döntéshozatalt nagyban megkönnyítette, hogy Ryo megzsarolta – és tulajdonképpen egy közös nyomozásban vesznek részt az egész regényen keresztül, mivel felbukkant valami, ami mindent és mindenkit (embert, tündért, helyeket) megfagyaszt és abszolút megöl, vagyis semmi nem marad utána. Ez alatt az értendő, hogy olyan, mintha azok, akiket/amiket megfagyasztott soha nem léteztek volna. De mi ez az valami és mit akar?

Kövezzetek meg, de nekem az elején nagyon nem tetszett (úgy a 100.-120. oldalig), pedig aki ismer, az tudja, mennyire oda meg vissza vagyok Moningért és a Tündérkrónikákért. Ez azért is van, mert már  nagyon hozzá szoktam Mac stílusához, és bár Danit is sikerült valamennyire megkedvelnem, mégis először nagyon idegennek tűnt a könyv – pedig siatal sidhe-látónk már az Új nap virradban is kapott néhány saját fejezetet. Ryodan szintúgy idegen volt számomra és nehezen szoktam meg. Mindez nagyon furcsa volt, mert Mac –Barrons párosát a Keserű ébredés „első oldalain” megszerettem. De mivel Moningról van szó, eszem ágában sem volt feladni az olvasást, így hamar túltettem magam a kezdeti… hm… furcsaságon, és utána faltam a sorokat.

Dani gyerekkora óta tudja, hogy ő egy sidhe-látó, így most tőle megtudhattuk, milyen is így felnőni. Nem egy leányálom, főleg, hogy kis főhősünk különleges képességekkel van megáldva. Jelenleg 14 éves, egy kamasz rendetlenkedő hormonokkal, amit sokszor kihangsúlyoz, ennek ellenére mégis érettebb a koránál. Az a „csak azért is” és „én vagyok a legjobb” hozzáállása viszont az agyamra ment, de Ryodan meglepően türelmesen állt hozzá – mármint magához képest. :P

Menet közben sikerült őt is megkedvelnem annyira, mint JZB-t, de ők ketten teljesen mások, csupán a halhatatlan mivoltukban egyeznek.

Ami még szokatlan volt számomra az az, hogy most tudtunk néhány dolgot, amit Dani nem – néha elgondolkodtam rajta, hogy miért nem tudja, mire leesett, hogy ja tényleg, ezt Mac tudja. Ilyen pl. a kilencek előbb említett halhatatlansága, mivel ez már az 5. kötetben kiderült, valamint, hogy Mac nem akarja Danit megölni – ezt is sokszor emlegeti, hogy azért kerüli MayKalya-t, mert tart tőle, hogy végezni akar vele, hozzáteszem, minden oka meg van rá, és ezzel Mega is tisztában van.

Ha már Mac is szóba került, ő is szerepelt néhány mondat erejéig, ami nem sok, mégis kaptunk néhány olyan információt, ami csak még kíváncsibbá tett, és azóta is azon agyalok. Miért követik azok az új Unseeliek mindenhova, mint az engedelmes kíváncsi kiskutyák?

Új Unseeliek – egy olyan rettenetesen félelmetes sötét tündért sikerült Dani-nek a világunkra szabadítani, amitől komolyan a frász kerülgetett, még is olvasva is. Ez pedig a Vörös Banya.

Egy új Unseelie-herceg is feltűnik a lapokon, akit viszont már a korábbi részekben is megismerhettünk picit. Christian MacKeltar, aki egyre jobban kezd hasonlítani egy sötét tündérhercegre, mint régi önmagára, ez ellen pedig semmit sem tehet, mindemellett pedig még Dani-be is beleszeret és elég bizarr módon kezd el neki udvarolgatni.

Feltűnően mindenki a lányt akarja, pedig még csak 14 éves, de mind a leendő nőt látják benne. A mindenki egyébként 3 pasit jelent.

Ryodan hirtelen pár centire van tőlem, az állam alá nyúl, és az arcához vonja az arcom.
– Sohasem leszel csak valami. A szökőár soha nem lehet „csak” egy hullám.
– Engedd el az állam.
– Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.
Pislogok.
– Egy nap pokoli nő lesz belőled, Dani.

277. o. – Ryodan Dani-nek

Jó-t nem értettem, miért kellett belekeverni ebbe az egészbe, hiszen annyira felesleges és idegesítő karakter volt végig, de Moningot ismerve biztos neki is szán valamilyen szerepet.

Szintén az Új nap virradban említette meg Dani az egyik barátját, akit csak Táncos néven említ, és akit most mi is megismerhetünk. Szintén eléggé fiatal, de hihetetlenül okos és nagyon bátor is, valamint kis szuperhősünk legjobb barátja. Egy olyan karakter, akit könyven megkedvel az olvasó.

Fő bajkeverőnk, Cruce is szerepel a történetben, aki folyton a kiszabadulásán mesterkedik. Szerintem sikerrel is fog járni – szerintem már a második kötetben, de majd meglátjuk.

A legnagyobb probléma azonban most az, hogy kiderítsék, hogy mi az a valami, ami embereket és tündéreket válogatás nélkül fagyaszt meg, és hogyan lehet megállítani.

Így ez a könyv most inkább a nyomozásról szólt, de nem maradt el a Moningtól megszokott titokzatosság sem, újabbnál újabb titkok merülnek fel, amikre már alig várom, hogy választ kapjunk! :D

Kedvenc részem azonban az Unseelie király könyvtárába tett látogatás volt. Haver! Évszázadokat el tudnék ott tölteni, de hülye a saját, okos a más kárán tanul…egy lombiknak se mennék még a közelébe se.

Összességében nézve:

Nem mondom, hogy az elejétől a végéig imádtam, mert ez nem igaz, voltak problémáim az elejével kapocsaltban, főleg az új főszereplő-párosunkhoz való hozzászokás miatt. Miután ez megvolt, onnantól faltam a könyvet és odáig le se nagyon tettem – hacsak nem akadt valami halaszthatatlan tennivalóm –, míg ki nem végeztem.

Christian volt számomra az egyik legérdekesebb karakter az átváltozása miatt, ami – hozzá kel tegyem – hátborzongató volt, de egyben zseniális.

Milyen kár, hogy még kb. 1 évet kell várnunk a folytatásra! Nincs mese, újraolvasás következik…