Jay Asher & Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Fülszöveg:

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

A fülszöveg volt az, ami először felkeltette a figyelmemet a könyv iránt, majd az írók közül Asher neve. A Tizenhárom okom volt c. könyvét a húgom imádja és én is el szeretném majd olvasni, így nagyon reménykedtem benne, hogy jó lesz a könyv, meg aztán engem nagyon érdekel a „lássunk a jövőnkbe” téma, tehát nagy elvárásokkal fogtam bele a könyv olvasásába.

Végül nem egészen azt kaptam, amire számítottam, de egyáltalán nem csalódtam benne.

Mentségemre szóljon, hogy kicsit cselekményekben gazdagabb és kicsit akciódúsabb könyvre számítottam, mivel előtte végigolvastam Karen Marie Moning Tündérkrónikáit és ott aztán tényleg volt akció rendesen. Ebben a könyvben ugyan nincs akciójelenet, de nem is kellett bele. A történet igazán lebilincselő, magával ragadó és gyorsan lehet vele haladni.

A jövő kiszámíthatatlansága és az annak megváltoztatásával járó események kuszasága és zavarossága nagyon érezhető a könyvön keresztül is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a történet zavaros, hanem hogy soha nem lehet tudni, hogy mi az a – néha apró – döntés a jelenben, amely egy láncreakciót indíthat be a jövőnk felé. Ez az a bizonytalanság, zavarosság és kuszaság, amit az előbb említettem, és ez az, amit a szerzők nagyon érzékletesen le tudtak írni.

„A jövő olyan törékenynek tűnik.” – Josh
137.o

A könyv ugyanis egy hihetetlenül érdekes és kényes témát boncolgat: mit tennél, ha megtudnád, hogy a 15 év múlva esedékes jövődet? Mit tennél, ha az, amit a jövődben látsz, nem tetszik? Igyekeznél megváltoztatni? És ha tetszik, amit látsz, akkor mindent elkövetnél, hogy ugyanabban a mederben folyjanak tovább az események, hogy a szép jövő bekövetkezzen? De lehet-e ugyanúgy csinálni mindent a jövő biztos tudatában? Ekkor akár a tudatalattiddal is befolyásolhatod, mert talán látszólag nem törődsz vele, mi lesz a jövődben, de amikor elérkezik egy pont, ami talán változásakt idéz elő, akkor eszedbe jut, mit láttál, és talán másképp döntesz, mint amúgy döntöttél volna, ha nem tudod, mik lehetnek a következményei. Mert a jövőnk múltja a jelen, és így a jelenben meghozott döntéseink formálják a jövőt. De lehet-e jól dönteni a jövő biztos tudatában? Van olyan, hogy biztos jövő? Szerintem csak az a biztos, hogy semi sem biztos. Mert minden folyton változik: a helyzet, az emberek, a körülöttünk lévő világ mind, mind folyton változik és mivel minden mindennel összefügg, ezért egy valóban apró változás is hatalmas lavinákat indíthat el a jövőnkre nézve.

A fent leírt gondolatok és a hozzájuk hasonló elmélkedések jutottak az eszembe a regény olvasása során. A könyv nem csak egy egyszerű szerelmi történetről szól, hanem ahogy azt írtam – és hadd ismételjem most egy kicsit magam – Asher és Mackler egy igen kényes témát boncolgatnak a könyvben: a jövőbe látást. Nem, nem okkult eszközökkel történő jólásról vagy spirituális jövőbelátásról van szó, hanem a Facebook-ról.

Igen, a szerzőpáros a népszerű közösségi oldalról, mint a jövőbelátás egyik lehetséges eszközéről ír. De hogy is van most ez? – kérdezheted.

A könyvben 1996-ot írunk, amikor még az USA-ban is csak most kezdenek elterjedni a mindenféle informatikai és „modern kütyük”, mint a számítógép, a mobiltelefon, amivel még nem lehet SMS-t küldeni, csak telefonálni stb.
 

A könyv a fülszövegben említettekkel indít, vagyis azzal, hogy női főszereplőnk, Emma Nelson kap az édesapjától egy számítógépet, és a barátjától, férfi főszereplőnktől, Josh Templtontól kap egy AOL nevezetű CD-ROMot. Emma letölti a géphez szükséges programokat, majd telepíti azt a gépére, és amikor létrehozta az e-mail címét, akkor betöltődik neki a Facebook oldala. Mivel e-mail címet és jelszót kér, Emma beríja az újonnan kreált adatait és bejelentkezik.

Hahóóó! A Facebook-ot 2004. február 4-én indították!

Emma igazán meglepődik, de úgy gondolja, hogy ez, akkor még ugyan nem szokványos, de mégis csak egy weboldal, így elkezd rajta nézelődni. Aztán tesz egy furcsa felfedezést, amikor is meglátja, hogy ő maga ír ki rá valamit (de hogy?), és meglátja, hogy ez az Emma sokkal idősebb, mint ő, de mégis annyira hasonlít rá és még az adati is ugyanazok, mint neki. Megijed, izgatott lesz és szól Joshnak is.

Emma és Josh kicsi koruktól kezdve szomszédok és a legjobb barátok. Mindig együtt csináltak mindent. Fél évvel ezelőtt azonban történt közöttük valami, ami miatt eltávolodtak egymástól, ezért most kissé kényelmetlen mind a kettőjük számára, hogy Josh ismét Emma szobájában van, de a lány úgy érzi, muszáj megmutatni a Facebook-ot a fiúnak.

Mikor a fiú is megnézte az oldalt úgy gondolta, hogy valaki csak valami tréfát űz a lánnyal. Emma ezzel szemben nem veti el azt az ötletet, hogy éppen a 15 évvel későbbi önmagát látja az oldalon és az akkori életének egy-egy apró szösszenetébe kap betekintést.

Végül majd Josh szkepticizmusa is szertefoszlik és elhiszi, hogy amit lát, az valóban a jövőjében fog megtörténni, de addigra még jobban eltávolodnak Emmával egymástól.

Josh jövője ugyanis látszólag tökéletes és boldog, míg Emma boldogtalan saját jövőjében.

Hogy végül miért is adtam rá csak 4*-ot? Nos, azért Emma karaktere néha zavart. Josh igyekezett neki értelmesen elmagyarázni, hogy miért is ne nagyon változtatgasson a jövőjén, de Emma csak egyet hajtott mindig, mint a pereces, és így annyira sikerült összevesznie Josh-sal, hogy utána a jövőben már nem is lesznek barátok. Végül persze megjön az esze és minden helyre jön. Azzal is tisztában vagyok, hogy kellett, hogy a női karakter ilyen legyen, na de szerintem nem kellett volna ennyire nyafisra megírni. Vagy talán már csak elegem van a nyafogó női karakterekből, ez is lehet. Mindenesetre a könyv tartalmán és nagyszerűségén ez nem változtat, mert még így is faltam a sorokat és élveztem minden egyes sorát. Ráadásul végig váltakozott Emma és Josh nézőpontja (fejezetenként), amitől csak még érdekesebb lett a könyv és nem laposodott el.

Összességében nézve:

Szerintem akinek tetszett Jay Asher: Tizenhárom okom volt c. könyve, azok ezt a könyvét is nagyon fogják szeretni. Aki pedig még nem olvasott tőle ezelőtt semmit, ahogy én sem, annak is szívből ajánlom, mert a könyv fantasztikus. Könnyű a nyelvezete, olvastatja magát és van benne szerelem, ami azonban nem nyomja el a könyv mondanivalóját. Ráadásul én Moning után olvastam, és így is nagyon tetszett, ez pedig igazán nagy szó! :D

A könyv adatai:

Kiadó: Dream válogatás, Maxim kiadó

Terjedelem: 356 oldal

Kiadás éve: 2012

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 3.499 Ft

Borító: 5*