Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

	Maggie Stiefvater - Shiver - Borzongás
	Sorozat: Mercy Falls farkasai 1.
	Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül. Sam két életet él: a nyárban és a télben… Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete. Az ő farkasa! Csak ő lehet! De a tél itt van a nyakukon… Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével! Szeretni fogod.
Kiadó: Könyvmolyképző - Vöröspöttyös Soroza: Mercy Falls farkasai #1 Eredeti cím: Shiver Terjedelem: 328 oldal Kiadás éve: 2009 Fordította: Gazdag Tímea Borító: Puhafedeles, keményborítós Eredeti ár: 2.999 Ft, 3.999 Ft	Kedvenc rész: Mikor Sam elviszi Grace-t Duluthba az édességboltba. Ott annyira aranyosak voltak. A másik pedig a befejezés. :o) Kedvenc szereplő(k): a farkasok Legutálatosabb szereplő: Jack Mélypont: Grace szüleinek viselkedése az egész könyvben. Történet: Kissé lassú, néhol vontatott, a vége fele pörgősebb, a befejezés viszont nagyon jó lett, azt imádtam! Borító: 5*

Ez a könyv úgy akadt a kezembe, hogy… és akkor most mesélek:

Történt egyszer, hogy a Könyvmolyképző Kiadó új webshopot nyitott és egy kihagyhatatlan, minden könyvükre 50%-os akciójuk volt.

      - Mit is kellene venni? - gondolkodott a kicsi Levelibéka - Annyi sok jó Vöröspöttyös könyv van, amit el szeretnék olvasni.

      Mit volt mit tenni, ellátogatott a moly.hu nevezetű könyves játszótérre, ahol utánanézett, mely könyvet is érdemes elolvasni. Így esett a választása a két szerelmesre, Grace és Sam történetére.

      A kis Levelibéka izgatottan várta kis csomagját, s mikor megérkezett örömmel bontotta ki. A friss szerzeményt nézegette, lapozgatta, ölelgette, s szagolgatta, ezt követően pedig biztonságba helyezte, s betette a szekrénybe. Majd meg is feledkezett róla. Egy napon azonban eszébe jutott a különös lány és a farkasfiú története, így nagy lelkesedéssel szaladt a szekrényhez, hogy előkeresse. Nagy elvárásokkal kezdett neki a könyvnek, hiszen a játszótéren azt mondták, milyen remek egy történet. Ezért picit elszomorodott, mikor elkezdte olvasni, s a történet 1/3-ánál egy másik könyv jutott róla az eszébe, Ms. Meyer álomból kipattant regénye, de nem csüggedt sokáig, s nem adta fel, mert érdekelte e nem túl hétköznapi pár története. A baj csupán az volt, hogy a kis béka lépten nyomon összezavarodott, hogy éppen kinek is a szemszögéből olvassa a könyvet, mert egyik fejezetet Grace, másikat már Sam mesélte, de hamar megszokta ezt is. Ám aztán jött más, mégpedig hogy a Levelibéka számára túl vontatott volt a történet, így a 2/3-nál azt mondta a kis béka:

      - Én ezt nem bírom, feladom!

      Ekkor jött egy gondolat, mely megannyi másikat szült. Ha Sam és Grace is így gondolkodna, akkor akár itt be is fejeződne a történetük, és örökre boldogtalanok lennének, majd feltette magának a kérdést:

      - Nem vagy rá kíváncsi, hogy mi lesz velük? Sam-nek sikerül megmaradnia embernek vagy végleg farkas alakban marad, s Grace-t csak távolról figyelheti ismét? S Grace miért maradt ember, ha megmarták a farkasok, s miért nem változott át mint szerelme? Meg különben is ez már a 3. könyv lenne ebben a hónapban, amit félbehagysz, ezt pedig egy könyvblogger - Levelibéka nem engedheti meg magának!

      Így hát neki rugaszkodott a kis béka, s egy ültő helyében befalta a hátra lévő sorokat. Közben pedig beindult a történet, no nem egészen, de izgalom azért volt rendesen. Előbukkant Jack - kit még Sam falkája változtatott át a történet elején -, hogy kiszedje Grace-ből, mi a titka, hogyan maradt ember? Eközben a lánnyal együtt aggódhattunk Sam-ért, mert Jack miatt a fiú majdnem farkassá változott. De úgy tűnt megmarad embernek, s nagy volt az öröm és megkönnyebbülés.

      Ám ez sem tartott sokáig, a tél beköszöntött, s a fiú nem bírta tovább, mert télen farkas, nyáron ember. Csakhogy Sam-nek ez volt az utolsó nyara, s így tovább tartott, mert hajtotta őt a szerelem, a szerelem, melyért érdemes küzdeni.

      A lány még próbált rajta segíteni, melegen tartani, belülről fűteni, de úgy tűnt, minden remény oda. Örökre elvesztette az ő farkasát.

      Grace nagyon szomorú lett - vele együtt a kis Levelibéka -, s nem volt ki megvigasztalja, nem volt már kedve kimenni az udvarra. De láttam ám az etetőt, s a kis madarak csak nem éhezhetnek, gondolta a lány, s kiment a téli udvarra.

      Szomorú volt még mindig, s nem gondolta, hogy az erdő fele érdemes nézni. De halk neszt hallott, s odafordult. Jól döntött, hogy ezt tette, mert meglátta a szempárt, mely nem eresztette. Előjött a fák közül az ő farkasa, nem négy, hanem két lábon ám, s Grace könnyes szemmel megölelte, s csak ennyit bírt mondani:

      - Sam.

A kis Levelibéka könnyes szemmel, s mosolyogva csukta be a könyvet, és boldogan gondolt arra, milyen jó, hogy a polcon van a könyv folytatása.

Most, hogy a mesének vége, írnék még néhány sort a könyvről és rendhagyó módon most inkább a végéről kezdeném. Szerintem nagyon jó lett a befejezés, és én elhiszem, ha azt mondjátok nekem, hogy jó a trilógia másik két kötete is, de szerintem az első könyv így önmagában is tökéletesen megállná a helyét folytatások nélkül is, mert egy kerek egész történet. Nekem legalábbis az, mert lehetne még ragozni például, hogy mi lett Grace barátnőjével, akit szintén megharaptak, de ez így tökéletes, ahogy van.

      Ami nagyon szemet szúrt nekem az egész könyvben és teljesen felháborított, az Grace szüleinek a viselkedése. Jól mondta Sam, tényleg olyanok, mint a nagyra nőtt főiskolás hülyegyerekek (nem akarok senkit diszkriminálni vagy általánosítani), akik véletlenül találtak egy gyereket, és úgy gondolták, milyen jó buli lesz felnevelni. Persze a fiú szebben fogalmazott. Na és hogy Grace, a lányuk főz rájuk! No comment. -.-

      Néha még Sam ügyetlenkedett, ami szintén nem tetszett annyira, ez nem volt akkora hiba, a szülők jobban kiakasztottak.

Összességében nézve:

      Nehezen indult be a történet, inkább tényleg csak a 2/3-ánál, de ott már pörögtek az események. Na azért ott sem vitte túlzásba az írónő, de haladt a történet. A farkasokat imádtam benne, bár számomra az igazi vérfarkasokat akkor is J. Goldenlane farkasai jelentik.

      Ez a könyv inkább a rózsaszín habosbabos bonbon lelkemnek tetszett, ami azért nem teng túl bennem, de néha elég erősen a felszínre tőr. :o)

      A befejezés viszont fantasztikus lett, odáig voltam/vagyok érte! *.*