Saskia Noort: Az Ínyencklub

Fülszöveg:

Aki túl sokat kérdez, az veszélyesen él. Saskia Noort lebilincselően ábrázol olyan embereket, akik arra vágynak, hogy megszabaduljak a magányosságtól, akár azon az áron is, ha egyéni céljaik veszélybe sodorják a barátságukat. – (A német kiadás ismertetőjéből, 2007).

Az ínyencklub kiválóan megírt, az írói lehetőséget maximálisan kihasználó lélektani krimi, magvas és lendületes írás. – (A Gouden Strop díj zsűrijének értékelése, 2004).

A hollandok legszívesebben egy izgalmas Saskia Noort-kötetet visznek magukkal, ha vakációra mennek. – (De Telegraaf, 2009).

Az ínyencklub egy mesterien megírt, izgalmas, néha zavarba ejtő, ugyanakkor érzelmekkel telített thriller. – (NRC Handelsblad )

Az ínyencklub szerzője olyan nők és férfiak szédületes tempójú történetét meséli el, akik minden áron fenn akarják tartani a sikeres és boldog élet látszatát. Kerül, amibe kerül. – ( A 12. holland utánnyomás ismertetőjéből, 2004).

Karen a férjével és két kislányukkal két éve költöztek ki Amszterdamból a kellemes, nyugodt villanegyedbe. A régi barátok elmaradása, a pörgő élet hiánya miatt az asszony kezdetben magányos, rosszkedvű, aztán végre szert tesz néhány új barátnőre, akik ugyan különböznek tőle, de akikkel látszólag jól érzi magát. A férjek, jól menő üzletemberek, szintén barátságban, sőt üzleti viszonyban állnak egymással. A nők rendszeresen együtt kávéznak, beszélgetnek, finomakat főznek, iszogatnak, így jön létre különleges közösségük, az ínyencklub. Az idillikus állapot azonban nem tart sokáig: egy hideg téli éjszakán lángokba borul az egyik házaspár pompás háza, a feleség és a gyerekek szerencsére megmenekülnek, de a férj életét veszti a lángok között. A tragédia különösen Karent gondolkodtatja el, majd legjobb barátnőjének eltűnése és rejtélyes, megmagyarázhatatlan halála arra serkenti, hogy magánnyomozásba fogjon. Olyan titkok nyomára jut, amely a többiek számára, akik legszívesebben egyszerűen túllépnének a történteken, egyre kellemetlenebbek. Karen nem nyugszik tisztán akar látni, ami a többieket láthatóan zavarja. Megpróbálják leállítani, s mert nem sikerül, kiközösítik. Az üggyel foglalkozó rendőrnő meglepő adatokat közöl Simonról, akibe Karen legalábbis úgy érzi beleszeretett. Milyen szerepet játszott ebben a zavaros, álcázott, hazugságokkal, intrikákkal átszőtt történetben Simon, ennek is a végére kell járnia, hiszen érzelmi és családi életének rendbetétele függ ettől.

Kicsit sok fantasy vagy paranormál-románcot olvastam az elmúlt időben, így kerestem valami földhöz ragadtabb olvasmányt. Így akadtam rá erre a könyvre.

A főszereplő Karen, aki a cseppet sem biztonságos fővárosból költözött családjával egy Amsterdam melletti kisvárosba. Kezdetben nehezen ment neki a beilleszkedés, a régi barátai is elmaradoztak mellőle, és kezdett egyre jobban belefásulni a hétköznapok unalmas rutinjaiba. Egy nap azonban a gyermeke egyik barátjának édesanyjával nagyon jót beszélgettek, majd össze is barátkoznak. Ez a barátnője kis idő múlva bemutatja Karent az ő többi barátnőjének, így alakul ki az ő kis baráti közösségük, az Ínyencklub, ahol főznek, beszélgetnek, vásárolgatnak, pletykálnak, és miden olyan dolgot csinálnak, amit az ilyen gazdag, otthonülő háziasszonyok tesznek. Néha családi összejöveteleket is tartanak, partikat rendeznek, s látszólag minden rendben van. De ez csupán a felszín…

Amint valamelyiküknek valamilyen problémája adódik „kilökik” maguk közül. Kezdetben ugyan törődnek vele, de hosszú távon inkább nem foglalkoznak vele, mert ez nem illik bele az ők idilli életükbe.

És ebből jönnek majd a bonyodalmak, amik gyökeresen megváltoztatja mindannyiuk életét.

Egy öngyilkosság, majd még egy, ami teljesen felkavarja a kis klub életét, de mint az kiderül, semmi sem az, aminek látszik.

A fentebb leírtak alapján úgy gondoltam, hogy érdemes elolvasni, meg utána is olvastam, ahol leírták, hogy ez a regény egyfajta krimi is lenne, amiket én szeretek, ezért nagy elvárásokkal indultam neki a könyvnek. Amint az a csillagozásból is látszik, sajnos nagyot csalódtam benne.

Először is maga a fülszöveg nem mondott sokat, amin az in medis res kezdés szintén nem segített, ezért olvastam utána.

Olvasom a történetet, ahol Evert már halott, aztán a következő fejezetben meg már megint él. Kellett egy kis idő, mire hozzászoktam, hogy éppen Karen emlékszik vissza, aztán ismét a jelenben voltak. Ezek az éles váltások nagyon zavaróak voltak számomra. Aztán ott voltak a partik is, meg igazából mindig találtak rá valami indokot, hogy igyanak. Szinte végig az járt a fejemben, hogy olyanok mint valami alkoholista klub, mintsem ínyenc, majdhogynem mindig ittak és másnaposak voltak. Aztán ott volt a hűtlenkedés, amit az én lelkem nem bír.

Tudom, hogy egy házasság ellaposodhat, vagy adódhatnak benne nehéz helyzetek, de úgy gondolom, ilyenkor nem az a megoldás, hogy a párunk háta mögött összeszűrjük a levet a férjünk barátjával, aki ráadásul a mi barátnőnk férje. :S

Azt azért elismerem, hogy voltak váratlan és megdöbbentő fordulatok is benne. Ilyen volt pl.: a gyilkos kiléte. Azt viszont nem értem, hogy végül is mi lett a gyilkossal? A végére már nem is az számított, hogy megoldják ezt az ügyet csak Karen.

Összességében nézve:

Csak azért olvastam végig, mert nem volt olyan túl hosszú. Számomra nagyon unalmas volt, és amikor már végre kicsit kezdett izgalmasabbá válni, akkor az is el lett rontva azzal, hogy végül is nem tudjuk meg, mi lett a gyilkossal, csak azt, hogy ki volt és miért.

A krimi szál nagyon vontatott és hiányos volt, és nem csak a vége miatt. A fő hangsúly inkább az Ínyencklubon volt, annak felszínességén és a mögötte meghúzódó problémákon.

Csalódtam benne, mert egyáltalán nem ilyen történetre számította, és ezt sajnálom. :(

Kiadó: Könyvmolyképző – Feketemacska regénytár

Olvass bele!
Terjedelem: 296 oldal

Kiadás éve: 2012

Borító: Puhafedeles, Keményfedeles

Eredeti ár: 2.999 Ft, 3.999 Ft

Borító: 4*