Karen Marie Moning: A hajnalra várva

Fülszöveg:

„És mutatok neked valamit, ami egészen más,

Mint árnyad, amely reggel lép mögötted,

Vagy árnyad, amely este kél előtted:

Egy marék porban az iszonyatot megmutatom neked.”

MacKayla Lane már nem az a naiv, idealista, divatbolond lány, aki Írország földjére tette gondosan pedikűrözött lábát. A Dublinban töltött néhány hónap megváltoztatta, de még mindig hajtja a bosszúvágy. Tudja, hogy a nővére gyilkosa közel van, de a gonosz még közelebb.

Macnek van egy nagy előnye. Tudja, hogyan találhatja meg a Sinsar Dubh-t, amelyért tündérek és emberek egyaránt készek gyilkolni, de ez az ősi, mágikus könyv annyira gonosz, hogy mindenkit megront, aki csak hozzáér.

Az árulás légkörében már nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. Veszélyes háromszög alakul ki Mac, egy kielégíthetetlen étvágyú, halált hozó szextündér és a titokzatos Jericho Barrons között.

Barrons megtanítja használni újonnan felfedezett adottságát: látja a tündéreket, sőt akár megölni is képes a máskülönben halhatatlan lényeket, megérzi a varázserejű tündérrelikviák közelségét, köztük az egymillió éves Sötét Könyvét, a Sinsar Dubh-ét, amelynek tulajdonosa kezében tartja a világ sorsát. Dublinban eluralkodik a káosz , az idő egyre fogy. Közeledik az év világos és sötét felét elválasztó nap, amikor a legkönnyebben lehet közlekedni a világok között. Halloween őrületes éjszakáján Dublinban elszabadul a pokol, Mac pedig ezúttal teljesen magára marad a sötét erőkkel szemben…

 

Ez a kötet szintén ott folytatódik, ahol az előző rész abba maradt, és még mindig alig tudok értelmesen írni róla, annyira a hatása alatt vagyok. Ott ért véget az Álom és valóság, hogy Mac már tudja, hogyan változtatja helyét a titokzatos Sinsar Dubh. Nekem is igazam volt, a könyv ugyanis önálló életet él. Vagy még csak szeretne? Vagy nem is volt igazam, csak az írónő szeretné velem elhitetni, hogy igazam volt?

A bestia valóban mindenkit megront, aki a közelébe kerül vagy közelebbi kapcsolatba lép vele és ezek az illetők általában meg is halnak. Mivel azonban Mac nem bízik meg Barronsben, nem mondja el neki, hogy mit tudott meg a könyvvel kapcsolatban. V’lane-nek viszont igen, mivel megint szövetkeztek, ami ismét csak konfliktusokhoz fog vezetni a lány és Barrons között. Nem tudom, ahogy Mac sem, hogy mi lehet Barrons és V’lane között, hogy miért rivalizálnak ennyire? Vagy V’lane fél Barronstől? Azt nem hiszem, hiszen ő tündér és halhatatlan. Akkor mi ez közöttük?

Mac megbeszél egy újabb találkozót Christian MacKeltarral is, hogy megtudja, mit tud a férfi Alináról. Végül is kiderül, hogy a magánéletéről nem sokat tudott, de Mac nővére felkereste Christiant a Trinity Ősi Nyelvek Tanszékén, hogy fordítson le neki egy titokzatos szöveget. A férfi azonban felismerte a lapon, hogy ez nem más, mint a sötét könyvből kitépett egyik lap másolata. Később az is kiderül, hogy a MacKeltarok erősítik meg minden évben többször a tündérek és az emberek világát egymástól elválasztó falakat a Seelie királynő, Aoibheal segítségével. A MacKeltar klán ugyanis egy ősi druida család. A falmegerősítés az utóbbi néhány évben azonban nem sikerült több okból sem, de a legfontosabb, hogy maga a tündérkirálynő sem jelent meg, ami pedig elengedhetetlen a szertartásokhoz. Mi történt vele? Miért tűnt el? Ha a falak leomlanak, akkor az Unseelieket visszatartó börtön falai is leomlanak és így nem csak az emberek, de e Seeliek világát is lerombolják, tehát semmi haszna nem lenne belőle a királynőnek. A duridák szerint ugyanis a falak nem bírják ki még egyszer, ha nem lesznek megerősítve és leomlanak.

Barronsről végre megtudunk egy két dolgot, többek között a MacKeltarok segítségével, de még több kérdés fog vele kapcsolatban felmerülni. Vajon milyen cél vezérli a könyv felkutatásában? Mire fogja használni? Hatalomvágy az, ami valójában motiválja? Egyébként JZB és a MacKeltarok nem szívlelik egymást, egy cseppet sem, és a klán kémkedik is Barrons után. Ezt ő úgy tudja meg, hogy használja Mac-en a Hangot. Bizony, egy újabb titokzatos Barrons képesség, de mint kiderül ez egy druida erő. De akkor most Barrons druida? Biztos nem, nem hiszem, hogy Karen ennyire megkönnyíti a dolgunkat… -.-

V’lane most sokkal többet szerepel, mint az előző két kötetben összesen, így róla is több információt tudhatunk meg. Például szerintem talán tényleg érdeklik őt az emberek, hiába beszél róluk olyan lealacsonyítóan és megvetéssel. Szerintem meg akkor is kíváncsi rájuk.

Macnek beszél a tündérekről is, de korántsem világos, hogy valójában neki és a királynőjének is mik a valós céljaik. A tündérherceg szerint a könyv segítségével meg lehetne erősíteni a börtön falait, így az Unseeleik soha nem szabadulhatnának ki, valamint a világokat elválasztó falat is meg lehetne vele erősíteni. Ő és Barrons egyébként „versengeni kezd Mac-ért”, hogy bebizonyítsák neki, hogy melykőjük oldalára is érdemes állnia. Nem mintha bejönne, és ebbe a versengésbe még a Nagyúr is beszáll, akinek megtudjuk a nevét is.

A sidhe-látók, az Úrnőjük és az apátság is sokkal több szerepet kapnak ebben a részben. Rowena, az Úrnő még mindig kiállhatatlan, ráadásul egy cseppet sem lehet megkedvelni és szerintem nagyon értelmetlen indokai vannak, hogy miért tarja Mac-et ennyire… nem is tudom… unszimpatikusnak. Jól láthatóan egyszerűen csak a hatalmát félti.

Dani is ismét felbukkan, és kezd egyre szimpatikusabb lenni. Egy „átlagos”, bár kissé öntelt tinédzser, aki sajnos szülők nélkül nevelkedett fel és még Rowena sem szereti, pedig szinte mindig azzal hozakodik elő, hogy a sidhe-látók az ő „lányai”, Danivel viszont olyan máshogy viselkedik. Bár mivel szupergyors, ezért kissé hiperaktív is, ami miatt talán nem könnyű vele, de attól még megpróbálhatta volna az az utálatos vénasszony.

A kötetben egész idő alatt lehet érezni a felszín alatt megbújó feszültséget, hogy valami nincs rendben és valami nagyszabású dolog van készülőben. Moning ezt a szálat nagyon jól megragadta és igazán érzékletesen írta le, teljesen átérezhető, hogy háború közeleg. Még az emberek is megérzik ezt. Hogy még nagyobb legyen a feszültség, a puskaporos hordó halloween éjszakáján robban fel. A MacKeltarok Barronsszel Skóciában, a sidhe-látók pedig  Mac segítségével Írországban igyekeznek megerősíteni a falakt. Látszólag minden simán fog menni, ám sajnos mindig ott van az a bizonyos „mi van, ha…”

Megragadtam a kocsi kulcsait, és körülnéztem az üzletben, hogy nem felejtettem-e el valamit. A tekintetem végigsiklott a három emelet magasságba felnyúló helyiségen, majd elhessegettem magamtól azt a hirtelen rám törő baljós érzést, hogy talán soha többé nem látom a Barrons Könyvek és Apróságokat.

A könyv borzasztóan ér véget minden szempontból. A kiszabadult Unseelik már hetek óta azon munkálkodtak, hogy ezen a szörnyű napon nekik és legfőképpen a Nagyúrnak minden simán menjen. Az utcára érve nem látunk semmit csak zavargásokat, káoszt és felfordulást. Mac kétségbeesetten próbálkozik mindennel, de egyedül marad Dublin utcáin, ugyanis a zűrzavarban nem tud kijutni a városból. Egy templomban talál menedéket, amelynek tornyából figyeli a szörnyű eseményeket. Ezt követően éjfélkor…

… azt hiszem lehet sejteni, mi fog történni. A könyv pedig ott ér véget, hogy a Nagyúr és az Unseelie hercegek elfogják Macet. Hogy mi lesz ezután, azt csak a következő részben tudhatjuk meg.

Összességében nézve:

Csak ismételni tudom magamat, vagyis Moning egyre csak jobb lesz, minden egyes Tündérkrónikák kötettel! Annyira beleéltem magam mindebbe, hogy még én is elveszettem minden reményt, annyira magával ragadott a könyv, hogy teljesen úgy éreztem, én is a része vagyok mindennek. Végig azon izgulhattunk, hogy sikerül-e fenntartani a falakat, vagy az emberek világát elözönlik az Unseeliek? És akkor hogyan tovább? Erre nem is akartam gondolni. Totál beleéltem magam megint a könyvbe és Mac-kel együtt idegeskedtem, izgultam, terveztem és gyártottam az elméleteket.

Egy kis érdekesség: ebben a kötetben Mac hallgat egy számot a könyvesboltban, aminek a címe: Rossz hold kelt fel.

„Az iPodomon felcsendült a Creedence Clearwater Revival száma, a Rossz hold kelt fel…”

 A könyv adatai:
Kiadó: Kelly

Sorozat: Tündérkrónikák

Terjedelem: 318 oldal

Kiadás éve: 2011

Fordította: Laskay Ildikó

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 2.980 Ft


A sorozat további részei:
1. Keserű ébredés
2. Álom és valóság
3. A hajnalra várva
4. Rossz hold kelt fel
5. Új nap virrad