"NYÁRI NALINI SINGH OLVASÓKLUB" - Dark Egmont facebookhír

Nem hiába az egyik kedvenc kiadóm az Egmont! *.*

Read More

Karen Marie Moning: ICED – Megnyílik az ég

OLVASS BELE!	Karen Marie Moning: ICED - Megnyílik az ég
	Sorozat:Tündérkrónikák 6./Dani O'Malley krónikák 1.
	„Teljesen megdöbbentő új felfedezést teszek. Meghalni könnyű. Visszajönni az életbe, na az a szívás.”
Kiadó: Cor Leonis Soroza: Tündérkrónikák #6 / Dani O'Malley krónikák #1 Eredeti cím: ICED Terjedelem: 464 oldal Kiadás éve: 2013 Fordította: Laskay Ildikó Borító: Puhafedeles Eredeti ár: 3.490 Ft	Kedvenc rész: Az Unseelie király könyvtárában való barangolás Kedvenc szereplő(k): Ryodan, Chrisian MacKeltar, Cruse Legutálatosabb szereplő: Jo Mélypont: az eleje, míg hozzá nem szoktam Dani-hez és Ryodanhez Történet: Teljesen passzol a Tündérkrónikák eddigi köteteihez, de ez már egy következő epizód, egy spin-off. Borító: 5*

Egy sorozat sem folytatódott még ennyire pontosan kötetenkét onnan, ahol ezek abbamaradtak. Egy nappal az után vagyunk, hogy az Új nap virradban elfogták a Sinsar Dubh-t és kisebb sikerrel biztonságba helyezték. Természetesen mivel a könyv a Dani O’Malley krónikák első kötetet, ezért Dani szemszögéből kezdődik a történet. Nem tudom ki emlékszik rá – én nem –, de Ryodan munkát ajánlott a lánynak, és amennyire sikerült megismernünk, ennek a fickónak nem lehet csak úgy nemet mondani. Így Dani most ennek a különleges és vad személynek dolgozik, - a döntéshozatalt nagyban megkönnyítette, hogy Ryo megzsarolta – és tulajdonképpen egy közös nyomozásban vesznek részt az egész regényen keresztül, mivel felbukkant valami, ami mindent és mindenkit (embert, tündért, helyeket) megfagyaszt és abszolút megöl, vagyis semmi nem marad utána. Ez alatt az értendő, hogy olyan, mintha azok, akiket/amiket megfagyasztott soha nem léteztek volna. De mi ez az valami és mit akar?

Kövezzetek meg, de nekem az elején nagyon nem tetszett (úgy a 100.-120. oldalig), pedig aki ismer, az tudja, mennyire oda meg vissza vagyok Moningért és a Tündérkrónikákért. Ez azért is van, mert már  nagyon hozzá szoktam Mac stílusához, és bár Danit is sikerült valamennyire megkedvelnem, mégis először nagyon idegennek tűnt a könyv – pedig siatal sidhe-látónk már az Új nap virradban is kapott néhány saját fejezetet. Ryodan szintúgy idegen volt számomra és nehezen szoktam meg. Mindez nagyon furcsa volt, mert Mac –Barrons párosát a Keserű ébredés „első oldalain” megszerettem. De mivel Moningról van szó, eszem ágában sem volt feladni az olvasást, így hamar túltettem magam a kezdeti… hm… furcsaságon, és utána faltam a sorokat.

Dani gyerekkora óta tudja, hogy ő egy sidhe-látó, így most tőle megtudhattuk, milyen is így felnőni. Nem egy leányálom, főleg, hogy kis főhősünk különleges képességekkel van megáldva. Jelenleg 14 éves, egy kamasz rendetlenkedő hormonokkal, amit sokszor kihangsúlyoz, ennek ellenére mégis érettebb a koránál. Az a „csak azért is” és „én vagyok a legjobb” hozzáállása viszont az agyamra ment, de Ryodan meglepően türelmesen állt hozzá – mármint magához képest. :P

Menet közben sikerült őt is megkedvelnem annyira, mint JZB-t, de ők ketten teljesen mások, csupán a halhatatlan mivoltukban egyeznek.

Ami még szokatlan volt számomra az az, hogy most tudtunk néhány dolgot, amit Dani nem – néha elgondolkodtam rajta, hogy miért nem tudja, mire leesett, hogy ja tényleg, ezt Mac tudja. Ilyen pl. a kilencek előbb említett halhatatlansága, mivel ez már az 5. kötetben kiderült, valamint, hogy Mac nem akarja Danit megölni – ezt is sokszor emlegeti, hogy azért kerüli MayKalya-t, mert tart tőle, hogy végezni akar vele, hozzáteszem, minden oka meg van rá, és ezzel Mega is tisztában van.

Ha már Mac is szóba került, ő is szerepelt néhány mondat erejéig, ami nem sok, mégis kaptunk néhány olyan információt, ami csak még kíváncsibbá tett, és azóta is azon agyalok. Miért követik azok az új Unseeliek mindenhova, mint az engedelmes kíváncsi kiskutyák?

Új Unseeliek – egy olyan rettenetesen félelmetes sötét tündért sikerült Dani-nek a világunkra szabadítani, amitől komolyan a frász kerülgetett, még is olvasva is. Ez pedig a Vörös Banya.

Egy új Unseelie-herceg is feltűnik a lapokon, akit viszont már a korábbi részekben is megismerhettünk picit. Christian MacKeltar, aki egyre jobban kezd hasonlítani egy sötét tündérhercegre, mint régi önmagára, ez ellen pedig semmit sem tehet, mindemellett pedig még Dani-be is beleszeret és elég bizarr módon kezd el neki udvarolgatni.

Feltűnően mindenki a lányt akarja, pedig még csak 14 éves, de mind a leendő nőt látják benne. A mindenki egyébként 3 pasit jelent.

Ryodan hirtelen pár centire van tőlem, az állam alá nyúl, és az arcához vonja az arcom.
– Sohasem leszel csak valami. A szökőár soha nem lehet „csak” egy hullám.
– Engedd el az állam.
– Ezt szeretem benned. A hullámok banálisak. A cunamik viszont átformálják a Föld felszínét. Kedvező körülmények között akár egész civilizációkat is.
Pislogok.
– Egy nap pokoli nő lesz belőled, Dani.

277. o. – Ryodan Dani-nek

Jó-t nem értettem, miért kellett belekeverni ebbe az egészbe, hiszen annyira felesleges és idegesítő karakter volt végig, de Moningot ismerve biztos neki is szán valamilyen szerepet.

Szintén az Új nap virradban említette meg Dani az egyik barátját, akit csak Táncos néven említ, és akit most mi is megismerhetünk. Szintén eléggé fiatal, de hihetetlenül okos és nagyon bátor is, valamint kis szuperhősünk legjobb barátja. Egy olyan karakter, akit könyven megkedvel az olvasó.

Fő bajkeverőnk, Cruce is szerepel a történetben, aki folyton a kiszabadulásán mesterkedik. Szerintem sikerrel is fog járni – szerintem már a második kötetben, de majd meglátjuk.

A legnagyobb probléma azonban most az, hogy kiderítsék, hogy mi az a valami, ami embereket és tündéreket válogatás nélkül fagyaszt meg, és hogyan lehet megállítani.

Így ez a könyv most inkább a nyomozásról szólt, de nem maradt el a Moningtól megszokott titokzatosság sem, újabbnál újabb titkok merülnek fel, amikre már alig várom, hogy választ kapjunk! :D

Kedvenc részem azonban az Unseelie király könyvtárába tett látogatás volt. Haver! Évszázadokat el tudnék ott tölteni, de hülye a saját, okos a más kárán tanul…egy lombiknak se mennék még a közelébe se.

Összességében nézve:

Nem mondom, hogy az elejétől a végéig imádtam, mert ez nem igaz, voltak problémáim az elejével kapocsaltban, főleg az új főszereplő-párosunkhoz való hozzászokás miatt. Miután ez megvolt, onnantól faltam a könyvet és odáig le se nagyon tettem – hacsak nem akadt valami halaszthatatlan tennivalóm –, míg ki nem végeztem.

Christian volt számomra az egyik legérdekesebb karakter az átváltozása miatt, ami – hozzá kel tegyem – hátborzongató volt, de egyben zseniális.

Milyen kár, hogy még kb. 1 évet kell várnunk a folytatásra! Nincs mese, újraolvasás következik…

Read More

Élménybeszámoló: 84. Ünnepi Könyvhét – Debrecen

Nem volt olyan nagy volumenű, mint a Pesten megrendezett, de nem is ez a lényeg, hanem hogy nagyon jól éreztük magunkat, húgommal, serpentiával. Idén talán ez volt az első közös csajos napunk, amit csak magunkra szántuk, jól is jött neki így szóbeli érettségi előtt. Igaz hugi? ;)

Sajnos más molyokkal nem találkoztam, vagy legalábbis nem ismert fel őket, pedig reménykedtem benne, hogy egy-kettővel összefutunk.

Maga a Könyvhét a Csapó utca sétáló utca részén volt/van, ahol már állt egy kis színpad, de 2 óra tájékán még nem volt semmi előadás, amit nem is csodálok, mert dög meleg volt. Az időjárás igazán beállhatna már, mert ha nem szakad, akkor szétfolyik az ember, a melegben, komolyan azt hittem, lángra kapunk. Emberek is alig-alig lézengtek, majd olyan fél 4 körül kezdtek többen lenni, de mi már akkor jöttünk hazafele, mert a hétvégi vonatjáratok is eléggé kacifántosak. :/ Pedig olyan családias volt a hangulat. Majd jövőre. :o)

Nem tudom, milyenek voltak eddig Debrecenben a könyvhetek, de most egy-két helyen igyekeztek valamiféle kis kedvezményt is adni. Az Ulpiusnál 33% volt minden könyvükre, amit kivittek, a Libri 20% kedvezményt adott, a Líra is adott valamiféle kedvezményt, de arra már nem emlékszem, a kiadók mellett pedig több helyi antikvárium is képviselte magát. Meglepő volt számomra, de náluk is sok jó könyvet találtam, amik nem régen jelentek meg, és még érdekelnek is, és sok csak fél áron volt. De nem vettem csak 2 könyvet, mert elhatároztam, hogy szabok most már magamnak egy havi limitet, aminél több könyvet nem vehetek, ez pedig jelenleg 5db – később lehet csökken – , ebből már megvan 1 megvotl, a Könyhéten pedig max. 2db-ot akartam csak venni.

Az első Karen Marie Moning: ICED – Megnyílik az ég c. könyve, amit a Cor Leonis kiadótól rendeltem elő, és amit a megjelenés előtt 1 nappal postázott is, így a Könyvhét első napján már olvashattam is. :D

Megjegyzés: a könyvheti újdonságokat, nem lehet kapni Debrecenben, csak pesten a Vörösmarty téren, a boltokba csak a Könyvhét után fognak szállítani belőlük a kiadók.

A másik két könyv pedig, amik a mai szerzeményeim pedig Hannu Rajaniemi két könyve, amik az Ad Astra gondozásában jelentek meg, a Kvantumtolvaj és a Fraktálherceg.

Ez utóbbit hugitól kaptam, amit nagyon szépen köszönök neki! :D

Hogy miért ez a kettő lett, ne kérdezzétek, mert nem tudom, talán a borítója miatt, meg azért, mert sokan dicsérik, a sci-fi ugyanis eléggé távol áll az én olvasási/filmnézési ízlésemtől. Azért reménykedem benne, hogy ez lesz az úttörő, és imádni fogom. ;)

A Csapó utcára menet belesétáltunk a Pulykafesztiválba is – igen, ilyen is van –, ahol finomabbnál finomabb illatok szálltak a levegőben és közben a kirakodó árusok kínálták általában kézműves portékáikat. Vettem is magamnak egy, mondjuk félig-meddig kézműves pólót – ki lehetett választani a mintát, a színét és a póló színét és helyben vasalták rá –, amin ilyen kalocsai mintaszerűség van – soha nem tudtam megkülönböztetni a különböző térségek népi motívumait. :$

Egy szó, mint száz, remekül éreztük magunkat, sokat sétáltunk, beszélgettünk, könyveket nézegettünk és kipihentük magukat. Csak azt sajnálom, hogy miért nem vettem magamnak ördögbotot?! Rejtély, pedig le kellene már cserélni a régit, mert nem tapad valami jól…

Ez van a póló hátulján. Reklám, de el kell ismerni, nagyon szép! :D

Read More

Kresley Cole: Vámpírszerető

A TALIZMÁN KUPA

"Becsapós és kimerítő, az egész földet behálózó kincsvadászat mágikus talizmánok, amulettek és más rejtélyes értéktárgyak után." Kétszázötven évenként rendezik meg. Fő védnöke Rióra, a lehetetlenség istennője. Az utolsó öt alkalommal Dermedtszívű Kaderin valkűr lett a győztese.

	Kresley Cole: Vámpírszerető
	Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után 2.
	Évszázadokkal ezelőtt egy lidérces éjszakán Sebastian Wroth vámpírrá változott. Telve gyűlölettel és örök magányra kárhoztatva nem sok értelmét látja az életnek, amíg egy gyönyörű és veszedelmes teremtés el nem jön hozzá, hogy megölje. A Dermedtszívű Kaderin két imádott leánytestvére a vámpírok áldozatává vált, azóta a valkűrnek nincsenek érzései. Mégis valahányszor találkozik Sebastiannal, újult erővel támad fel benne a kéjvágy, és képtelen véghezvinni küldetését. Sebastian és Kaderin menthetetlenül egymásba szeretnek, és közösen titokzatos ereklyék nyomába indulnak ősi sírokon és katakombákon át, akár a történelmet is újraírva, hogy elnyerjék az örök boldogságot. Ám eljön a pillanat, amikor Kaderin választásra kényszerül; szerelem vagy család, élet vagy halál. Kresley Cole világhírű sorozata megérkezett. A számos országban bestseller regényeket fergeteges akciók, ördögien szenvedélyes szex és lenyűgöző szereplőgárda jellemzi. A Vámpírok alkonyat után sorozat az olvasókat egy varázslatos és démoni világba vezeti, ahonnan nincs visszaút. "Lélegzetelállító" - Julia Quinn "Szexi és eredeti" - Heather Graham
Kiadó: Ulpius-Ház Soroza: Halhatatlanok alkonyat után #2 Eredeti cím: No Rest for the Wicked Terjedelem: 440 oldal Kiadás éve: 2009 Fordította: Kovács JánosBR> Borító: Puhafedeles Eredeti ár: 3.499 Ft	Kedvenc rész: Mikor Kaderin olyan sok év után újra megölelheti a testvéreit. Kedvenc szereplő(k): Sebastian, Bowan, Regin és Nix - bár e két utóbbi személy eléggé keveset szerepelt most Legutálatosabb szereplő: Lucyndey, de mégis érdekes volt ő is. Mélypont: konkrétan nem volt, már néha az évődésükből volt elegem. Történet: Szerencsére szöges ellentéte az első kötetnek, így aki nem akarja a Vámpíréhség miatt folytatni a sorozatot, annak üzenem, hogy az csak egy nagyon bevezető rossz kötet volt. Borító: 3*

Ahogy a sorozat első része, ez a kötet is egy újraolvasás volt. Egyrészt szerettem volna felfrissíteni, hogy tudjak róla egy rövidke értékelést írni, másrészt pedig az Halhatatlanok alkonyat után (Őmmortals After Dark) az egyik kedvenc sorozatom, tehát úgyis megint sor került volna rá.

Ez a rész Dermedtszívű Kadern (valkűr) és Sebatsian Wroth (vámpír) párosáról, egymásra találásáról szól. Főszereplőink már a történet legelején találkoznak egymással, mivel Kaderint azért hívták egy kis falu lakói, hogy végezzen az őket rettegésben tartó vámpírral. Egyikük sem sejti, hogy ez a találkozás gyökerestől felforgatja mindkettőjük életét és örökre meg is változtatja azt.

A történet egésze egy, a halhatatlanok számára rendezett véres valóságshown, a Talizmán Kupán játszódik, aminek lényege, hogy a világ különböző pontjain lerejtett ereklyéket fel kell kutatniuk a versenyzőknek, amikért előre meghatározott pontokat kapnak. Az a két versenyző, akik elérik a maximális pontszámot indulhat a fődíjért, mely ez esetben különös jelentőséggel bír. Ez a díj ugyanis egy kulcs, mely ajtót nyit a múltba, s így Kaderinnek esélye nyílhat rá, hogy újra találkozhasson és megmenthesse 1000 éve elvesztett ikerhúgait. De nem a valkűr az egyetlen, aki elvesztett valakit, akit nagyon szeretne visszakapna, s így szokásos ellenfele mellett -, aki egy Lucindey nevű szirén - egy újabb vetélytárssal is számolnia kell, méghozzá Bowan MacRive (vérfarkas) személyében. Emellett pedig ott van Sebastian is, aki igyekszik mindig a valkűr kedvében járni, hogy elnyerje a lány kegyeit.

Szintén ellentétben az első kötettel, itt nem a szexen volt a fő hangsúly - pontosítok, nem csak azon volt a fő hangsúly. Ott már jobban előjött az, hogy a két szereplő ne csak testileg, hanem lelkileg is jobban egymásra találjon, miközben szembe néznek saját démonaikkal is és igyekeznek legyőzni azokat. Azért nem kell itt olyan komoly dolgokra gondolni, elvégre ez egy paranornaml-romance, és mint így nem ennek a műfajnak a feladata a komoly, az egész társadalmat érintő problémák feltárása, itt csak két személy szerelméről van szó, illetve az előtte lévő vívódásról, huzavonáról.

Mint fent említettem, egyszer már olvastam, de annyira nem emlékeztem már rá, csak arra, hogy akkor annyira nem tetszett, most viszont olyan izgalommal faltam a sorokat, hogy mire észbe kaptam már ki is végeztem, közben pedig a kedvenc könyveim egyike lett.

A Talizmán Kupa nagyon jó ötlet volt az írónő részéről, de szerintem nem volt annyira részletesen kidolgozva, mint amennyire lehetett volna, amit sajnálok, mert szívesen olvastam volna több jelenet is, ami ott, közben játszódik.

Az viszont kárpótolt, hogy itt több volt az akció, pörgősebb a cselekmény és a férfi és női főszereplők majdhogynem szöges ellentétei voltak egymásnak - az első és második kötetet összehasonlítva. Kaderin és unokahúga Emma között óriási a különbség. Kad mindig is sokkal mozgalmasabb és izgalmasabb életet élt mint Emmaline, egy ízig vérig valkűr, egy igazi harcos. Sebastian pedig, bár ő is birtokolni akarj a neki rendelt nőt, mégse olyan barbár módon, mint Lachlain (vérfarkas). Bastian sokkal kedvesebb és aranyosabb, nem erővel akarja rávenni aráját, hogy szeresse és maradjon vele, hanem el akarja bűvölni, mindig igyekszik a lány kedvében járni, bármit megtenne érte, és soha nem adta fel. Nagyon édes volt! :3 Annak ellenére hogy vámpír (pöttyet már elegem van belőlük) nagyon megkedveltem és az egyik kedvenc férfi karakterem lett.

Aminek szintén nagyon örültem, hogy a kedvenc vérfarkasom is elég sokat szerepelt, nevezetesen Bowan MacRive. Micsoda szerencse, hogy az ő kötete a következő és már régen megjelent. ^^

Összességében nézve:

Sokkal izgalmasabb volt, mint az első kötet, nem is volt benne túl sok nyafi, csak a szokásos évődés a két fél (Kaderin és Sebastian) között, de ez nem zavart, mivel közben akció is volt bőven, nem laposodott el a történet. A kedvenc vérfarkasomról is olvashattam benne, viszont Regin és Nix nagyon keveset szerepeltek. :/

Plussz pont azonban, hogy a Talizmán Kupa fő helyszíne, ahova az utolsó ereklye volt elrejtve a fődíjhoz, kis hazánkban, Magyarországon játszódott. :D

Read More

Feel the Heat - Catch the Fever: Avagy a nagy Tündérkrónikák láz folytatódik

Ismét elkezdtem újraolvasni a sorozatot, hiszen hamarosan megjelenik a spin-off folytatása (már csak 4-et kell aludni), mely 3 kötetes sorozat a Dani O’Malley krónikák címet viseli, első kötete pedig az ICED – Megnyílik az ég címre hallgat.

Read More