Kresley Cole: Vámpíréhség

Fülszöveg:

A vámpír horda 150 évnyi pokoli kínzása után, Lachlain, a Lykae (vérfarkas) klán királya kiszabadul fogvatartói kezéből. Bizonytalan, tele gyűlölettel mégis megtalálja társát egy finom és törékeny vámpírban, aki után már 1200 éve vágyódik. Emmaline Troy a félénk, mindentől óvott félig vámpír félig valkyrie fiatal életében először (még csak 70 éves) utazik Párizsba, nagynénjei féltő védelme elől, hogy információt gyűjtsön szüleiről. A dühödt Lykae elrabolja és egyik pillanatban gyengéden viselkedik vele, ám amikor ráébred, hogy vámpír, őrjöngeni kezd…

Ez volt az első paranormál-romantikus és urban fantasy könyv, amit legelőször olvastam még 2009-ben. Sok szép emlék fűz ehhez az időszakhoz, így ez a könyv is ide tartozik, annak ellenére, hogy 3*-ot adtam neki. Akkor, mivel ez volt az első regényem is egyben, ami nem kötelező olvasmány volt és nem a Harry Potter, rögtön beleszerettem, de így, hogy már a következő részeket is olvastam és most ezt is újra elolvastam látom csak, hogy nem az igazi, és eléggé… hogy is mondjam… klisés, de nagyon.

Kresley Cole

Maga a történet nem lett volna rossz, egy vérfarkas és egy félvér valkűr lány szerelme, de annyira erőltetett volt néhány rész, ráadásul Emmát sem és Lachlaint sem sikerült igazán megkedvelnem, mert mind a ketten annyira idegesítően buták voltak. Lachlain folyton jött azzal, hogy te az enyém vagy és kész, nem érdekel mit akarsz, emellett még vámpír is vagy, akiket én útálok, szóval rajtad majd jól bosszút állok, az összes vámpírtól elszenvedett sérelmeim miatt. Más részről meg folyton azt hajtogatta, hogy nem akar neki ártani, mert ő a társa.

Emma meg egy elkényeztetett, hisztis királykisasszony szerepébe volt öltöztetve, aki ráadásul még vézna is és gondoskodni is képtelen magáról. Egy idő után legszívesebben a fejét vertem volna a falba (az övét, nem az enyémet), hogy már megint nyafog valamiért.

Emma, mint azt megtudjuk a könyv folyamán, az utolsó vámpírnő, vagyis félvámpír-félvalkűr, és több mindenkinek is fáj rá a foga. Kezdjük a vérszomjas Ivóval, aki a vámpírkirályi címre hajt, majd maga a vámpírkirály Demestriu is, miután megtudja, hogy Ivo is keresi és a macsó és agyonra gyötört lykae király is. A pici Emma pedig nem is sejti, hogy miért? Végül kiderül, hogy ő a vámpírkirály, Demestriu lánya. Az egész könyvben végig megy ez a szál, vagyis hogy Emmaline-t üldözik, de közben még csak egymásba szeretnek a lykaeval, amiből utána szép kis bonyodalmat lehet kerekíteni. Emmát „el is rabolják”, amitől Lachlain majd megőrül és a keresésére indul. Emma igazából elmegy az elrablójával, hogy találkozzon Demestriuval, majd valóban az édesapja kastélyában köt ki, de apuci végezni akar soha nem látott lányával, mert veszélyt jelent a koronájára. Emma pedig tudja, hogy ezt csak egyikőjük élheti túl.

Vártam, hogy milye jó lesz az ütközet, amikor a végén megküzdenek Emma és az apja, Demestriu, vagy Demestriu és Lachlain (nekem mindegy lett volna), ehelyett kész vicc volt, ahogy Cole megoldotta ezt a dolgot. Szerintem valami paródiának illett volna be. -.-

A valkűr nagynéniket viszont imádtam, de még mennyire! Nïx és Regin a két kedvencem lett, de kíváncsi vagyok még Luciára is, és ha már itt tartunk, akkor az ő jövendőbeli farkasára Garrath-re is, valamint az ő történetükre. :o) Azután ott van még Bowen, Lachlain unokatestvére, akire még kíváncsi voltam anno, de mivel az ő könyve már megjelent magyarul, így el tudtam olvasni, és a kedvencem lett. :D

Aki még érdekes karakter lehet az Lothair, bár fogalmam sincs, hogy vele mit fog kezdeni az írónő, mondjuk legkedvesebb valkűrömmel, Nïx-el sem.

Nïx-et külön is megemlíteném, mivel ő a valkűr rend jósnője, bár ő jobban szereti a „sorselemző” kifejezést, és kissé elmebuggyant szegénykém, de hát na, mi nem lennék azok, ha folyton olyat látnánk, amit nem akarunk? :o) A következő kötetekben is fog szerepelni, de mindig csak rövidebb időkre, viszont úgy tudom, hogy Cole neki is tervez saját könyvet, amit nem győzők kivárni, de majd csak megleszek addig is valahogy… XD

Szóval Nïx végig tudta, hogy Emmával mi fog történni, de ahogy az egy jó orákulumhoz illik, csak ködösen fogalmaz, illetve információkat tart vissza. :o)

Összességében nézve:

Az alaptörténet nagyon jó lett volna, de Emma nyafogó, hisztis, elkényeztetett karaktere kiakasztott és ezen a dühöngő őrült lykae király, Lachlain csak rontott, hogy a végén lévő „küzdelemről” ne is beszéljünk. Bevezető kötetnek azonban azt mondanám, hogy nem volt olyan rossz, hiszen sok információt megtudhatunk a valkűrökről és a lykaekról egyaránt, plusz még néhány más teremtményről, ha nem is olyan nagyon, de apró morzsákat kapunk, valamit rengeteg, a későbbi könyvek főkaraktereit is megismerhettük, illetve találkozhattunk velük.

Úgy gondolom, hogy aki még sose halott Kresley Cole Halhatatlanok alkonyat után c. sorozatáról, az ne ez alapján a kötet alapján ítélje meg, mert ez csak egy bevezető kötet, a későbbiekben sokkal jobb lesz. Bár hozzá teszem, hogy első olvasatra nekem is tetszett, ezt az értékelést már újraolvasás után és a sorozat többi kötetének ismeretében írtam.

Kiadó: Ulpius-Ház

Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után

Terjedelem: 410 oldal

Kiadás éve: 2009

Fordította: Berki Judit

Borító: Puhafedeles

Eredeti ár: 3.499 Ft

A sorozat további részei:
2. Vámpírszerető
3. Vámpírharc
4. Vámpírvér
5. Vámpírzóna
6. A démonkirály csókja